18. rész - "hívd a mentőket"

Nagy nehezen abbahagytam valamennyire a sírást és átmentem a fürdőszobába. Elővettem egy ollót a szekrényből meg pár szem nyugtatót. Bevettem a nyugtatókat és egy ronggyal a kezemben leültem a kád mellé. Elkezdtem vágni az ereimet. Meg akartam halni. Tomiék szólongattak lentről,hogy menjek le de mintha meg sem hallottam volna vágtam tovább a kezem. Tomi feljött az emeletre és mivel nem talált a szobámban bejött a fürdőbe. Mikor meglátott majdnem elsírta magát. -ANNAAAAAAA! HÍVD A MENTŐKET ZSÓFI FELVÁGTA AZ EREIT!-üvöltöttem le sírva. Én csak néztem őt kezemben az ollóval. Körülöttem minden tiszta vér volt. Ezek után már csak arra emlékszem ami a kórházban történt. *korházban* -Zsó miért tetted ezt?-kérdezte sírva Tomi mikor magamhoz tértem. -Hibáztam és meg kell,hogy szenvedjek!-mondtam neki a tömérdek nyugtató miatt,egy csepp érzelem nélkül. -De mit tettél?-kérdezte csodálkozva. -Ma elmentem Petihez,hogy elköszönjek tőle..és..lefektetett. Nem mertem neked elmondani és meg akartam bűnhődni a tettemért. Nem érdemellek meg Tomi.-mondtam neki könnyes szemmel. -Figyelj ezt meg tudjuk beszélni. Ez még nem a világ vége kicsim. Szeretlek és bármit megteszek érted. Most az a legfontosabb,hogy te életben vagy és a baba is jól van.-mondta és megölelt. -Látod ez az amit nem érdemlek meg: én megcsaltalak és te ugyanúgy szeretsz és nem hagysz el. Jó apja leszel a gyerekünknek és én meg megígérem,hogy soha de soha többet nem fogok ilyet csinálni!-mondtam neki sírva és megcsókoltam. Ő tényleg nagyon jó hozzám és nem érdemlem meg. Én megcsaltam. Az érzéseivel játszok.

17. rész - "mondd el neki"

2 óra múlva már ott voltam Tomiékkal a lakásunkban. Nyomasztott az érzés,hogy megcsaltam Tomit. Nem tudtam,hogy hogy fogom elmondani neki. -Anna gyere egy kicsit.-mondtam neki és elindultam fel a szobámba. -Elmondok valamit amit soha de soha nem mondhatsz el senkinek,főleg nem Tominak!!-kezdtem miután becsuktam magunk mögött az ajtót. -Ööö..oké..de mi az a nagyon titkos dolog amiről senki nem tudhat?-kérdezte furcsán. -Nem tudom,hogy kezdjem..találkoztam Petivel,hogy elbúcsúzzak tőle. Megcsókolt és visszacsókoltam,aztán behúzott a lakásba és lefeküdtünk. Nem tudom hogy mondjam el Tominak félek,hogy elhagyna,de én szeretem őt és nem akarom elveszteni!-mondtam sírva. -Zsó..erre nem tudok mit mondani..mondd el Tominak..-mondta letaglózva és kiment a szobából. Egyedül maradtam a gondolataimmal. Sírva zuhantam az ágyamra. Összetörtem. Nem tudtam mit csináljak.

16. rész - őszintének hitt érzések a múltból

Nem tudom,hogy miért csináltam ezt. Nem vagyok tisztában az érzéseimmel. Jó Tomival lenni és már várom,hogy megszülessen a gyerekünk,de ami ma Petivel történt.. Mindegy,hisz pár óra múlva elmegyünk és nem fogom többet látni. De ezt meg kell beszélnem vele. Elindultam hát hozzá. Becsöngettem és mikor ajtót nyitott ahogy meglátott bevágta az ajtót. -Peti ne csináld ezt! Meg kell beszélnünk a történteket hisz ez nem mehet így.-kiabáltam be a csukott ajtón keresztül. Peti kinyitotta az ajtót és beengedett. -Minek megbeszélni? Te elmész és itt hagysz mindent ami egykor fontos volt neked. Itt hagysz engem és mész a kis Tomikáddal aki már fel is csinált! Nem veszed észre,hogy ez nem jó így? Terhes vagy Zsófi! Fogd már fel,hogy minden jobb volt mikor velem voltál! Ami ma történt az nem a véletlen műve! Nem löktél el magadtól,hanem visszacsókoltál! Mit kell ezen megbeszélni? Szeretjük egymást,de te nem látod be! Nem kell semmin gondolkodni! Egy kérdésem van aztán mehetsz is: szeretsz engem vagy már elfelejtettél?-kérdezte Peti. Elgondolkodtam. Amiket Peti mondott az mind igaz. -Nem tudom.. Ami történt köztünk annak már régen vége és elfogadtam. Tomit szeretem és boldog vagyok vele. Tény és való,hogy jó volt az a csók és nem löktelek el magamtól sőt élveztem is. De nem vagyok biztos az érzéseimben. Egy kis halvány érzés még van bennem irántad,de Tomit jobban szeretem fogadd el. Várható volt,hogy jön más helyetted. Neked is van más legalábbis volt nem is egy.-tiltakoztam. -Az mind csak szórakozás volt,hogy megpróbáljalak elfelejteni. Én mindig is szeretni foglak amíg visszakaplak harcolok érted!-mondta ingerülten és a karjába kapott. -Fejezd be Peti megbeszéltük!-mondtam neki tiltóan,de nem figyelt rám. Megcsókolt és lefektetett a kanapéra. Megint. Már megint kísértésbe estem és nem tudok ellenállni neki. De mit tehettem volna? Jól csókol nagyon.. Visszacsókoltam és megint csókolózni kezdtünk. De ez nem olyan volt mint a parkban. Ez vad és szenvedélyes volt. Levette rólam a topomat és a rövidnadrágot. Tudtam,hogy nem helyes amit teszünk,de nem érdekelt. Belementem a játékba. Lerángattam a pólóját és a nadrágját. Lefeküdtünk. Nem érdekelt semmi,hogy kit bántok meg,hogy ki fog velem maradni és ki hagy el. Jól éreztem magam.

15. rész - ''még mindig szeretlek"

Az utolsó napunk new yorkban. 5 óra múlva indulunk a reptérre. Az utolsó órákat bulizással akartuk tölteni. -Menjünk egy jó kis bárba olyan rég ittam már vodka-narancsot.-mondtam Annáéknak. -Megőrültél? Te inni akarsz? Zsó hiszen terhes vagy! 1 hónap múlva megszülöd a gyereket és ha most iszol akkor lehet,hogy beteg lesz a gyerek!-mondta Tomi. -Ez nem nagy ügy nyugi. Egy pohár pia még nem a világvége.-nyugtatgattam. Tudatában voltam annak,hogy terhes vagyok,de ez most nem érdekelt. 5 óra múlva költözünk és soha többet nem fogom látni new yorkot. Nm fogunk többet nyaranta a central parkban baromkodni,a pavilonban ebédelni minden egyes nap.. Rádöbbentem,hogy kurvára fog hiányozni minden ami itt van.. minden beleértve Petit is. Tudom,hogy ő múlt és régen jártam vele,de ennek vége. De ő volt az első szerelmem és az érzéseim soha nem fognak elmúlni iránta.. Fel kell hívnom,hogy elköszönjek tőle. Félrementem és tárcsáztam. -haló?-szólt bele Peti. -szia Peti Zsófi vagyok tudnánk találkozni?-kérdeztem. Reméltem,hogy igent mond,hisz barátságban váltunk el. -szia Zsó. Persze,ha most jó neked,akkor gyere ide a pavilonhoz itt vagyok..mondta majd letette. Úgy örültem,hogy igent mondott és csak 5 percre van tőlem. Rögtön el is indultam. Amint odaértem Peti egyből kiakadt. -Zsó te meg hogy nézel ki? Terhes vagy? Mikor fogsz szülni?-kérdezte idegesen. -szia Peti.. Tudod ami köztünk volt az 1 évvel ezelőtt véget ért.. De most nem erről szeretnék beszélni. És igen,terhes vagyok. 1 hónap múlva szülök,pontosabban 26 nap múlva..-kezdtem. -ki tette ezt veled? Megölöm azt a csicskát!-nagyon ideges volt. Úgy hiányzott ez a féltés amivel éreztettem velem mindig hogy mennyire szeret. -tomival vagyok együtt.. de mondtam,hogy nem erről van szó.. Peti mi.. mi.. mi elköltözünk.. párizsba.. 5 óra múlva indul a gépünk.. azért jöttem,hogy elköszönjek tőled. Hiányozni fogsz!-mondtam neki könnyes szemmel és a nyakába ugrottam. -MI???? Nem költözhettek el!! Zsó én még mindig szeretlek.. és nem bírlak elfelejteni.. olyan rossz téged így látni..8 hónapos terhesen.. és nem velem vagy.. és ha ti elköztöztök akkor mi lesz a gyerekkel? ki fogja nevelni?-kérdezte. Ez a vallomás megrendített,de olyan jól is esett. És még én is éreztem valamit Peti iránt.. -Tomi meg Anna velünk költöznek,így nem leszek egyedül..-mondtam. -én nem akarom,hogy elmenj Zsó. Belehalnék..-mondta,majd magához húzott és megcsókolt. Már el is felejtettem,hogy milyen jól csókol. Olyan tökéletes volt az a pillanat. A fellegekben jártam. -Peti ezt nem szabadna.. Én terhes vagyok és van egy barátom..-mondtam,de elhallgattatott egy újabb csókkal. Olyan szenvedélyesen csókolt,mint régen. Megvolt az az érzés mint régen és úgy éreztem megint beleszerettem.. Tudtam,hogy nem helyes amit teszünk,de nem érdekelt. Boldog voltam ott Petivel és nem számított semmi más. -Zsó én szeretlek és nem akarom,hogy elmenj..-mondta. Láttam,hogy könnyes a szeme. Nem bírtam már tovább és kitört belőlem a sírás. A vállára borultam és zokogtam. -Nem akarok elmenni párizsba! Itt akarok maradni new yorkban!-mondtam sírva. -Tudom Zsó tudom.-mondta és újra megcsókolt. Bűntudatom lett. Letöröltem a könnyeimet. -Peti ezt nem lett volna szabad.. Kár volt ide jönnöm.. Bocsi,de most mennem kell.. -mondtam és elmentem. Nem tudom,hogy ezt fogom elmondani Tominak.

14. rész - "költözöl velünk?"

A londoni utunknak vége,elindultunk haza. Már lassan 2 hónapos terhes vagyok. Mikor hazaértünk egyből mentünk az orvoshoz. -Szépen növekedik!-mondta mosolyogva az orvos. -Nézd Zsó ott van a gyerekünk!-nézett rám Tomi nevetve és megpuszilta a homlokomat. Jó érzés volt őt ott tudni magam mellett főleg,hogy most lesz egy gyerekünk is. Még nem tudtam,hogy fiú lesz vagy lány,de abban biztos voltam,hogy az apjára fog ütni. -Doktornő lehet már tudni a nemét a kicsinek?-kérdezte Tomi. -Még nem.-válaszolt a doktornő. -Szerintem jobb is így!-mondtam Tominak. Én azt akartam,hogy meglepetés legyen. Elköszöntünk és kimentünk a rendelőből. Beültünk egy pizzázóba és rendeltünk. -Szerinted milyen nemű lesz a kicsink?-kérdezte Tomi. -Nem tudom,de biztos,hogy az apjára fog emlékeztetni engem!-válaszoltam neki mosolyogva és megcsókoltam. Boldog vagyok,így minden rendben. Végre örültem annak,hogy így alakult minden. Nem érdekel már Linda se az a ami történt velünk. Csak a hamarosan megszületendő gyerekem és Tomi foglalkoztat. Nemsokára még a városból is eltűnünk örökre és megyünk párizsba új életet kezdeni. -Rám? Biztos,hogy nem! Szerintem meg az anyjára fog ütni és még rám még csak egy csöppet sem!-tiltakozott nevetve Tomi. -ezen ne vitatkozzunk.-mondtam és megöleltem. Megettük a pizzát és indultunk haza. Otthon már várt anya a nappaliban. -Sziasztok!-köszönt mosolyogva. -Szia anya.-mondtam neki és megöleltem. -Szia.-köszönt Tomi is anyának. -Na milyen volt a londoni édes kettes utatok a koncertre?-kérdezte kíváncsian. -Olyan jó volt londonban! Megnéztünk egy csomó nevezetességet és Tomi kibírta a koncertet,bár nehezen,de kibírta!-meséltem nevetve és megöleltem Tomit. -Ezt valahogy sejtettem! És a babával mivan? Elmentetek az orvoshoz?-kérdezte anya. -Igen voltunk ott is ma. Még nem lehet tudni a nemét,de szépen növekszik.-válaszoltam boldogan. Aztán felmentem a szobámba,hogy kipakoljak. Észrevettem,hogy nincs ott az egyik bikinim amit londonban vettem. -Tomi! Nem láttad azt a kék-fekete bikinit amit londonban vettem? Nincs a bőröndben.-kiáltottam le. Tomi feljött a bőröndjével és elkezdte keresni. Hál'istennek ott volt. Az lett a kedvenc bikinim és meg akartam mutatni anyának meg Annának. Leszaladtam a bikinivel a földszintre és mosolyogva mutogattam anyának. -Nézd ezt a bikinit vettem londonban! Ugye milyen cuki? És neked is hoztam ám valamit!-mondtam mosolyogva és felszaladtam azért azért a tengerkék blúzért amit anyának vettem. -Ez az enyém? Tudod,hogy a tengerkék a kedvenc színem! Köszönöm kicsim aranyos vagy!-mondta anya nevetve és megölelt. -Tudom azért is vettem meg neked!-válaszoltam neki nevetve. Felhívtam Annát,hogy jöjjön át. 20 perc múlva ideért és ott ültem a kanapén egy csomaggal a kezemben. -Szia csajszi! Hogy van a leendő keresztgyerekem?-kérdezte és a nyakamba ugrott. -Szia csajszi! Jól vagyunk nyugi.-mondtam neki és megöleltem. Úgy hiányzott már ez a bolond lány nekem. Odaadtam neki a csomagot ami egy fekete napszemcsit és egy lila-kék bikinit rejtett. -Ez a tiéd londonból.-mondtam és a kezébe nyomtam a csomagot. Kibontotta és ismételten a nyakamba ugrott. -Ez olyan kikúrt cuki! Remélem olyan bikinit vettél magadnak ami megy ehhez,mert hétvégén nem szabadulsz tőlem és a strandtól!-mondta nevetve. -Ez az enyém.-mondtam és megmutattam neki a bikinimet. -Ez annyira illik hozzád és annyira te vagy!-mondta mosolyogva.-Anyudnak mit vettél?-kérdezte kíváncsian. -Egy tengerkék blúzt.-válaszoltam. Anya kihívott a konyhába,hogy beszélni akar velem. -Igen?-kérdeztem. -Nem akarlak elszakítani Annától és abba még nem halok bele ha Tomin kívül ő is velünk jön párizsba. Ha akarod költözhet ő is.-mondta mosolyogva. Majdnem elájultam mikor meghallottam. -Tényleg? Ez biztos?-kérdeztem remegve. -Igen.-mondta és megölelt. Kiszaladtam a nappaliba Annához. -Anna költözöl velünk?-kérdeztem reménykedve,hogy igent mond. -Ha Emese tud róla és nem bánja akkor IGEEEEEEN!-üvöltötte és elkezdtünk ugrálni. Ez a nap is jól kezdődött! Mára tervbe vettük a strandot és a shoppingolást.

13. rész - a koncert

Aznap elindultunk londonba az 1d koncertre. Miután odaértünk bementünk a szállodába. Csodálkoztam,hogy anyáék elengedtek minket egyedül,főleg,hogy most megtudta anya,hogy terhes vagyok. Megérkeztünk,minden szép és jó,de egy probléma van. -Hol a francba van az a koncertterem?-kérdeztem Tomitól. Tudtam,hogy a koncert csak holnapután lesz,de fel akartam mérni a terepet. -Öööööööö...hmmh...nem tudom.-vallotta be Tomi. "Na helyben vagyunk!" gondoltam magamban nevetve. -Mit nevetsz?-kérdezte Tomi játékosan. -Áááá semmi csak eszembe jutott valami!-tértem ki a válasz elől még mindig nevetve. -Ne nevess a kárunkon,mert ez a te álmod,ha nem találjuk meg a koncerttermet nem megyünk koncertre!-próbált meg "fenyegetni",de hát nem sok sikerrel. -Te vagy a férfi,keresd meg a térképen!-mondtam,azzal a kezébe nyomtam a térképet. -Na! Hárman vagyunk itt! Kérd meg a kis pasidat,hogy vigyen el minket a koncertre!-kezdett el nevetni és megsimogatta a hasam. -Tuti,hogy csajszi lesz! A túlerő győz figyeld meg!-mondtam neki és megsimogattam a hasamat én is. Olyan furcsa érzés volt hirtelen,hogy bennem egy kis életke van és ezt az életkét 9 hónap múlva a kezemben érezhetem majd. -Honnan veszed? A kis roksztárunk fiú lesz igaz fiam?-hajolt oda a hasamhoz és kérdezte. Elég furcsa látvány lehettünk,mert mindenki minket nézett,de ezt nem is csodálom. 2 tini egy térképpel a kezükben és a lány hasához beszélnek. Még egy ideig hülyéskedtünk és aztán elindultunk. Pár óra múlva valahogy sikerült eljutnunk a koncertteremhez. -Ez az!-mondtam Tominak. -Hűűű! Mintha én nem tudnék olvasni.-kezdett el nevetve gúnyolódni. -Ezaz! Szívózz csak nyugodtan a leendő gyereked anyjával! Elvégre ha megszületik már nem fogod ilyen jól érezni magadat 2 csaj mellett!-válaszoltam neki és kiöltöttem a nyelvemet. -Bocsánat,de kijavítalak! TE nem fogod jól érezni magad 2 pasi mellett!-kezdett el veszekedni. -Csajszi lesz és pont.-mondtam azzal bementem a koncertterembe. -Figyeld meg,hogy nem!-mondta és utánam jött. Az első vitánk már meg is volt itt londonban. -Na és itt lesz egy 3 és fél órás koncert!-mondtam boldogan. -Mennyi????-kérdezte Tomi elhűlve. Tudtam,hogy valamit elfelejtettem. -Ja? Hogy ezt nem mondtam? A koncert 3 és fél órás lesz plusz a hosszabbítás,aztán még autogramosztás meg közös fotó készítés stb...szóval durván 5 órás lesz a koncert.-soroltam neki a programunk részleteit. -Zsó én nem fogok kibírni 5 órát egy ilyen nyálas fiúbanda koncertjén bocsi!-akadt ki Tomi. Na ennél a pontnál én is kiakadtam. -NYÁLAS FIÚBANDA??? Nem egy nyálas fiúbandáról van szó! De akkor mehetsz szia! Nem értem,hogy minek vállaltad el,hogy velem jössz ha nem is fogod kibírni! Anna velem akart jönni,de én megmondtam,hogy veled szeretnék és te igent mondtál,de most meg hirtelen nem fogod kibírni? Na akkor menj arra az ajtó nem foglak hiányolni,de aztán ne gyere a bocsánatkéréseiddel!-kezdtem kiabálni vele. Lehet,hogy tényleg kicsit felkaptam a vizet,de nem voltam valami jó hangulatban. -Zsó ne csináld ezt! Én miattad jöttem,nem egy banda miatt! De mintha nem tudtad volna eddig is,hogy utálom az 1d-t! Most meg ki vagy akadva,hogy nem bírok ki egy 5 órás koncertet? Te meg vagy huzatva?-kérdezte tőlem,de látszott rajta,hogy nem gondolja komolyan. Visszamentünk a szállodába és elkezdtünk kipakolni.

12. rész - "terhes vagyok!"

Nem tudtam,hogy,hogy fogom ezt elmondani anyáéknak. Tominak még viszonylag könnyű lesz elmondani. Este mikor anyu hazaért lementem hozzá. -Anya! Beszélnünk kell! Valamit el szeretnék neked mondani!-kezdtem félénken. De bele kellett vágni mielőtt mástól tudja tudja meg. -Neked is szia kicsim!-mondta viccesen. -Szia,de ez tényleg NAGYON fontos!-mondtam kihangsúlyozva a "nagyon"-t. -Jó jó! Figyelek.-mondta és leült mellém a kanapéra. -Anyu egyszeri alkalom volt. 3 héttel ezelőtt.-kezdtem bele. -Lefeküdtetek?-kérdezte anya félbevágva. -Lényegében...igen. De most valami sokkal fontosabbat akarok mondani neked! Nem jött meg és Annával elmentünk venni egy terhességi tesztet...-már majdnem kimondtam,hogy terhes vagyok mikor anya félbeszakított. -TE TERHES VAGY???-kérdezte,de éreztem a hangjában,hogy megtudná most fojtani Tomit. -Terhes vagyok! De tényleg egyszer volt csak és védekeztünk! Nem tudom,hogy történhetett ez! Lehet,hogy kilyukadt az óvszer vagy valami ilyesmi!-mondtam már sírva. Anya odajött hozzám és megölelt. -Kicsim! És meg akarod tartani?-kérdezte. -Nem tudom! Tomi nem lesz mellettem,mert te már eldöntötted,hogy megyünk párizsba! Én meg elvetetni nem akarom,de apa nélkül neveljem fel? Tomi régóta szeretne gyereket és úgy örülne ha megtudná,hogy terhes vagyok!-sírtam el a bánatom neki. -Zsó kicsim! Figyelj rám! Nem lesz semmi baj! A kicsit megtartod és Tomi melletted lesz! Ez biztos! Ha kell,akkor jön velünk párizsba is!-próbált nyugtatgatni. -Oké! És köszönöm,hogy így fogod fel ezt a dolgot! Szeretlek anya!-mondtam neki és felmentem a szobámba. Felhívtam Tomit,hogy jöjjön át,mert beszélnünk kell. Mikor megjött elkezdtem sírni. -Zsó mi a baj?-kérdezte aggódva rögtön. -Tomi én terhes vagyok!-egyre jobban sírtam. Nem tudtam másra gondolni csak arra,hogy mi lesz velünk. -Mi? De hisz ez csodálatos! De mi lesz velünk? Hisz ti mentek párizsba!-érződött rajta,hogy csalódott,de örült is,hogy apa lesz. -Anya azt mondta,hogy ha kell,akkor jössz velünk párizsba is! Ő mellettünk lesz és segíteni fog!-mondtam neki. -De ez akkor sem megoldás! Egyenlőre oké,de később mi lesz? A gyereknek egy család kell! A MI családunk,a mi kettőnké!-mondta és odajött hozzám,hogy megöleljen. -Szeretlek!-mondtam neki és megcsókoltam. -Én is!-válaszolt,majd heves csókolózásba kezdtünk.