18. rész - "hívd a mentőket"

Nagy nehezen abbahagytam valamennyire a sírást és átmentem a fürdőszobába. Elővettem egy ollót a szekrényből meg pár szem nyugtatót. Bevettem a nyugtatókat és egy ronggyal a kezemben leültem a kád mellé. Elkezdtem vágni az ereimet. Meg akartam halni. Tomiék szólongattak lentről,hogy menjek le de mintha meg sem hallottam volna vágtam tovább a kezem. Tomi feljött az emeletre és mivel nem talált a szobámban bejött a fürdőbe. Mikor meglátott majdnem elsírta magát. -ANNAAAAAAA! HÍVD A MENTŐKET ZSÓFI FELVÁGTA AZ EREIT!-üvöltöttem le sírva. Én csak néztem őt kezemben az ollóval. Körülöttem minden tiszta vér volt. Ezek után már csak arra emlékszem ami a kórházban történt. *korházban* -Zsó miért tetted ezt?-kérdezte sírva Tomi mikor magamhoz tértem. -Hibáztam és meg kell,hogy szenvedjek!-mondtam neki a tömérdek nyugtató miatt,egy csepp érzelem nélkül. -De mit tettél?-kérdezte csodálkozva. -Ma elmentem Petihez,hogy elköszönjek tőle..és..lefektetett. Nem mertem neked elmondani és meg akartam bűnhődni a tettemért. Nem érdemellek meg Tomi.-mondtam neki könnyes szemmel. -Figyelj ezt meg tudjuk beszélni. Ez még nem a világ vége kicsim. Szeretlek és bármit megteszek érted. Most az a legfontosabb,hogy te életben vagy és a baba is jól van.-mondta és megölelt. -Látod ez az amit nem érdemlek meg: én megcsaltalak és te ugyanúgy szeretsz és nem hagysz el. Jó apja leszel a gyerekünknek és én meg megígérem,hogy soha de soha többet nem fogok ilyet csinálni!-mondtam neki sírva és megcsókoltam. Ő tényleg nagyon jó hozzám és nem érdemlem meg. Én megcsaltam. Az érzéseivel játszok.

17. rész - "mondd el neki"

2 óra múlva már ott voltam Tomiékkal a lakásunkban. Nyomasztott az érzés,hogy megcsaltam Tomit. Nem tudtam,hogy hogy fogom elmondani neki. -Anna gyere egy kicsit.-mondtam neki és elindultam fel a szobámba. -Elmondok valamit amit soha de soha nem mondhatsz el senkinek,főleg nem Tominak!!-kezdtem miután becsuktam magunk mögött az ajtót. -Ööö..oké..de mi az a nagyon titkos dolog amiről senki nem tudhat?-kérdezte furcsán. -Nem tudom,hogy kezdjem..találkoztam Petivel,hogy elbúcsúzzak tőle. Megcsókolt és visszacsókoltam,aztán behúzott a lakásba és lefeküdtünk. Nem tudom hogy mondjam el Tominak félek,hogy elhagyna,de én szeretem őt és nem akarom elveszteni!-mondtam sírva. -Zsó..erre nem tudok mit mondani..mondd el Tominak..-mondta letaglózva és kiment a szobából. Egyedül maradtam a gondolataimmal. Sírva zuhantam az ágyamra. Összetörtem. Nem tudtam mit csináljak.

16. rész - őszintének hitt érzések a múltból

Nem tudom,hogy miért csináltam ezt. Nem vagyok tisztában az érzéseimmel. Jó Tomival lenni és már várom,hogy megszülessen a gyerekünk,de ami ma Petivel történt.. Mindegy,hisz pár óra múlva elmegyünk és nem fogom többet látni. De ezt meg kell beszélnem vele. Elindultam hát hozzá. Becsöngettem és mikor ajtót nyitott ahogy meglátott bevágta az ajtót. -Peti ne csináld ezt! Meg kell beszélnünk a történteket hisz ez nem mehet így.-kiabáltam be a csukott ajtón keresztül. Peti kinyitotta az ajtót és beengedett. -Minek megbeszélni? Te elmész és itt hagysz mindent ami egykor fontos volt neked. Itt hagysz engem és mész a kis Tomikáddal aki már fel is csinált! Nem veszed észre,hogy ez nem jó így? Terhes vagy Zsófi! Fogd már fel,hogy minden jobb volt mikor velem voltál! Ami ma történt az nem a véletlen műve! Nem löktél el magadtól,hanem visszacsókoltál! Mit kell ezen megbeszélni? Szeretjük egymást,de te nem látod be! Nem kell semmin gondolkodni! Egy kérdésem van aztán mehetsz is: szeretsz engem vagy már elfelejtettél?-kérdezte Peti. Elgondolkodtam. Amiket Peti mondott az mind igaz. -Nem tudom.. Ami történt köztünk annak már régen vége és elfogadtam. Tomit szeretem és boldog vagyok vele. Tény és való,hogy jó volt az a csók és nem löktelek el magamtól sőt élveztem is. De nem vagyok biztos az érzéseimben. Egy kis halvány érzés még van bennem irántad,de Tomit jobban szeretem fogadd el. Várható volt,hogy jön más helyetted. Neked is van más legalábbis volt nem is egy.-tiltakoztam. -Az mind csak szórakozás volt,hogy megpróbáljalak elfelejteni. Én mindig is szeretni foglak amíg visszakaplak harcolok érted!-mondta ingerülten és a karjába kapott. -Fejezd be Peti megbeszéltük!-mondtam neki tiltóan,de nem figyelt rám. Megcsókolt és lefektetett a kanapéra. Megint. Már megint kísértésbe estem és nem tudok ellenállni neki. De mit tehettem volna? Jól csókol nagyon.. Visszacsókoltam és megint csókolózni kezdtünk. De ez nem olyan volt mint a parkban. Ez vad és szenvedélyes volt. Levette rólam a topomat és a rövidnadrágot. Tudtam,hogy nem helyes amit teszünk,de nem érdekelt. Belementem a játékba. Lerángattam a pólóját és a nadrágját. Lefeküdtünk. Nem érdekelt semmi,hogy kit bántok meg,hogy ki fog velem maradni és ki hagy el. Jól éreztem magam.