18. rész - "hívd a mentőket"

Nagy nehezen abbahagytam valamennyire a sírást és átmentem a fürdőszobába. Elővettem egy ollót a szekrényből meg pár szem nyugtatót. Bevettem a nyugtatókat és egy ronggyal a kezemben leültem a kád mellé. Elkezdtem vágni az ereimet. Meg akartam halni. Tomiék szólongattak lentről,hogy menjek le de mintha meg sem hallottam volna vágtam tovább a kezem. Tomi feljött az emeletre és mivel nem talált a szobámban bejött a fürdőbe. Mikor meglátott majdnem elsírta magát. -ANNAAAAAAA! HÍVD A MENTŐKET ZSÓFI FELVÁGTA AZ EREIT!-üvöltöttem le sírva. Én csak néztem őt kezemben az ollóval. Körülöttem minden tiszta vér volt. Ezek után már csak arra emlékszem ami a kórházban történt. *korházban* -Zsó miért tetted ezt?-kérdezte sírva Tomi mikor magamhoz tértem. -Hibáztam és meg kell,hogy szenvedjek!-mondtam neki a tömérdek nyugtató miatt,egy csepp érzelem nélkül. -De mit tettél?-kérdezte csodálkozva. -Ma elmentem Petihez,hogy elköszönjek tőle..és..lefektetett. Nem mertem neked elmondani és meg akartam bűnhődni a tettemért. Nem érdemellek meg Tomi.-mondtam neki könnyes szemmel. -Figyelj ezt meg tudjuk beszélni. Ez még nem a világ vége kicsim. Szeretlek és bármit megteszek érted. Most az a legfontosabb,hogy te életben vagy és a baba is jól van.-mondta és megölelt. -Látod ez az amit nem érdemlek meg: én megcsaltalak és te ugyanúgy szeretsz és nem hagysz el. Jó apja leszel a gyerekünknek és én meg megígérem,hogy soha de soha többet nem fogok ilyet csinálni!-mondtam neki sírva és megcsókoltam. Ő tényleg nagyon jó hozzám és nem érdemlem meg. Én megcsaltam. Az érzéseivel játszok.