18. rész - "hívd a mentőket"

Nagy nehezen abbahagytam valamennyire a sírást és átmentem a fürdőszobába. Elővettem egy ollót a szekrényből meg pár szem nyugtatót. Bevettem a nyugtatókat és egy ronggyal a kezemben leültem a kád mellé. Elkezdtem vágni az ereimet. Meg akartam halni. Tomiék szólongattak lentről,hogy menjek le de mintha meg sem hallottam volna vágtam tovább a kezem. Tomi feljött az emeletre és mivel nem talált a szobámban bejött a fürdőbe. Mikor meglátott majdnem elsírta magát. -ANNAAAAAAA! HÍVD A MENTŐKET ZSÓFI FELVÁGTA AZ EREIT!-üvöltöttem le sírva. Én csak néztem őt kezemben az ollóval. Körülöttem minden tiszta vér volt. Ezek után már csak arra emlékszem ami a kórházban történt. *korházban* -Zsó miért tetted ezt?-kérdezte sírva Tomi mikor magamhoz tértem. -Hibáztam és meg kell,hogy szenvedjek!-mondtam neki a tömérdek nyugtató miatt,egy csepp érzelem nélkül. -De mit tettél?-kérdezte csodálkozva. -Ma elmentem Petihez,hogy elköszönjek tőle..és..lefektetett. Nem mertem neked elmondani és meg akartam bűnhődni a tettemért. Nem érdemellek meg Tomi.-mondtam neki könnyes szemmel. -Figyelj ezt meg tudjuk beszélni. Ez még nem a világ vége kicsim. Szeretlek és bármit megteszek érted. Most az a legfontosabb,hogy te életben vagy és a baba is jól van.-mondta és megölelt. -Látod ez az amit nem érdemlek meg: én megcsaltalak és te ugyanúgy szeretsz és nem hagysz el. Jó apja leszel a gyerekünknek és én meg megígérem,hogy soha de soha többet nem fogok ilyet csinálni!-mondtam neki sírva és megcsókoltam. Ő tényleg nagyon jó hozzám és nem érdemlem meg. Én megcsaltam. Az érzéseivel játszok.

17. rész - "mondd el neki"

2 óra múlva már ott voltam Tomiékkal a lakásunkban. Nyomasztott az érzés,hogy megcsaltam Tomit. Nem tudtam,hogy hogy fogom elmondani neki. -Anna gyere egy kicsit.-mondtam neki és elindultam fel a szobámba. -Elmondok valamit amit soha de soha nem mondhatsz el senkinek,főleg nem Tominak!!-kezdtem miután becsuktam magunk mögött az ajtót. -Ööö..oké..de mi az a nagyon titkos dolog amiről senki nem tudhat?-kérdezte furcsán. -Nem tudom,hogy kezdjem..találkoztam Petivel,hogy elbúcsúzzak tőle. Megcsókolt és visszacsókoltam,aztán behúzott a lakásba és lefeküdtünk. Nem tudom hogy mondjam el Tominak félek,hogy elhagyna,de én szeretem őt és nem akarom elveszteni!-mondtam sírva. -Zsó..erre nem tudok mit mondani..mondd el Tominak..-mondta letaglózva és kiment a szobából. Egyedül maradtam a gondolataimmal. Sírva zuhantam az ágyamra. Összetörtem. Nem tudtam mit csináljak.

16. rész - őszintének hitt érzések a múltból

Nem tudom,hogy miért csináltam ezt. Nem vagyok tisztában az érzéseimmel. Jó Tomival lenni és már várom,hogy megszülessen a gyerekünk,de ami ma Petivel történt.. Mindegy,hisz pár óra múlva elmegyünk és nem fogom többet látni. De ezt meg kell beszélnem vele. Elindultam hát hozzá. Becsöngettem és mikor ajtót nyitott ahogy meglátott bevágta az ajtót. -Peti ne csináld ezt! Meg kell beszélnünk a történteket hisz ez nem mehet így.-kiabáltam be a csukott ajtón keresztül. Peti kinyitotta az ajtót és beengedett. -Minek megbeszélni? Te elmész és itt hagysz mindent ami egykor fontos volt neked. Itt hagysz engem és mész a kis Tomikáddal aki már fel is csinált! Nem veszed észre,hogy ez nem jó így? Terhes vagy Zsófi! Fogd már fel,hogy minden jobb volt mikor velem voltál! Ami ma történt az nem a véletlen műve! Nem löktél el magadtól,hanem visszacsókoltál! Mit kell ezen megbeszélni? Szeretjük egymást,de te nem látod be! Nem kell semmin gondolkodni! Egy kérdésem van aztán mehetsz is: szeretsz engem vagy már elfelejtettél?-kérdezte Peti. Elgondolkodtam. Amiket Peti mondott az mind igaz. -Nem tudom.. Ami történt köztünk annak már régen vége és elfogadtam. Tomit szeretem és boldog vagyok vele. Tény és való,hogy jó volt az a csók és nem löktelek el magamtól sőt élveztem is. De nem vagyok biztos az érzéseimben. Egy kis halvány érzés még van bennem irántad,de Tomit jobban szeretem fogadd el. Várható volt,hogy jön más helyetted. Neked is van más legalábbis volt nem is egy.-tiltakoztam. -Az mind csak szórakozás volt,hogy megpróbáljalak elfelejteni. Én mindig is szeretni foglak amíg visszakaplak harcolok érted!-mondta ingerülten és a karjába kapott. -Fejezd be Peti megbeszéltük!-mondtam neki tiltóan,de nem figyelt rám. Megcsókolt és lefektetett a kanapéra. Megint. Már megint kísértésbe estem és nem tudok ellenállni neki. De mit tehettem volna? Jól csókol nagyon.. Visszacsókoltam és megint csókolózni kezdtünk. De ez nem olyan volt mint a parkban. Ez vad és szenvedélyes volt. Levette rólam a topomat és a rövidnadrágot. Tudtam,hogy nem helyes amit teszünk,de nem érdekelt. Belementem a játékba. Lerángattam a pólóját és a nadrágját. Lefeküdtünk. Nem érdekelt semmi,hogy kit bántok meg,hogy ki fog velem maradni és ki hagy el. Jól éreztem magam.

15. rész - ''még mindig szeretlek"

Az utolsó napunk new yorkban. 5 óra múlva indulunk a reptérre. Az utolsó órákat bulizással akartuk tölteni. -Menjünk egy jó kis bárba olyan rég ittam már vodka-narancsot.-mondtam Annáéknak. -Megőrültél? Te inni akarsz? Zsó hiszen terhes vagy! 1 hónap múlva megszülöd a gyereket és ha most iszol akkor lehet,hogy beteg lesz a gyerek!-mondta Tomi. -Ez nem nagy ügy nyugi. Egy pohár pia még nem a világvége.-nyugtatgattam. Tudatában voltam annak,hogy terhes vagyok,de ez most nem érdekelt. 5 óra múlva költözünk és soha többet nem fogom látni new yorkot. Nm fogunk többet nyaranta a central parkban baromkodni,a pavilonban ebédelni minden egyes nap.. Rádöbbentem,hogy kurvára fog hiányozni minden ami itt van.. minden beleértve Petit is. Tudom,hogy ő múlt és régen jártam vele,de ennek vége. De ő volt az első szerelmem és az érzéseim soha nem fognak elmúlni iránta.. Fel kell hívnom,hogy elköszönjek tőle. Félrementem és tárcsáztam. -haló?-szólt bele Peti. -szia Peti Zsófi vagyok tudnánk találkozni?-kérdeztem. Reméltem,hogy igent mond,hisz barátságban váltunk el. -szia Zsó. Persze,ha most jó neked,akkor gyere ide a pavilonhoz itt vagyok..mondta majd letette. Úgy örültem,hogy igent mondott és csak 5 percre van tőlem. Rögtön el is indultam. Amint odaértem Peti egyből kiakadt. -Zsó te meg hogy nézel ki? Terhes vagy? Mikor fogsz szülni?-kérdezte idegesen. -szia Peti.. Tudod ami köztünk volt az 1 évvel ezelőtt véget ért.. De most nem erről szeretnék beszélni. És igen,terhes vagyok. 1 hónap múlva szülök,pontosabban 26 nap múlva..-kezdtem. -ki tette ezt veled? Megölöm azt a csicskát!-nagyon ideges volt. Úgy hiányzott ez a féltés amivel éreztettem velem mindig hogy mennyire szeret. -tomival vagyok együtt.. de mondtam,hogy nem erről van szó.. Peti mi.. mi.. mi elköltözünk.. párizsba.. 5 óra múlva indul a gépünk.. azért jöttem,hogy elköszönjek tőled. Hiányozni fogsz!-mondtam neki könnyes szemmel és a nyakába ugrottam. -MI???? Nem költözhettek el!! Zsó én még mindig szeretlek.. és nem bírlak elfelejteni.. olyan rossz téged így látni..8 hónapos terhesen.. és nem velem vagy.. és ha ti elköztöztök akkor mi lesz a gyerekkel? ki fogja nevelni?-kérdezte. Ez a vallomás megrendített,de olyan jól is esett. És még én is éreztem valamit Peti iránt.. -Tomi meg Anna velünk költöznek,így nem leszek egyedül..-mondtam. -én nem akarom,hogy elmenj Zsó. Belehalnék..-mondta,majd magához húzott és megcsókolt. Már el is felejtettem,hogy milyen jól csókol. Olyan tökéletes volt az a pillanat. A fellegekben jártam. -Peti ezt nem szabadna.. Én terhes vagyok és van egy barátom..-mondtam,de elhallgattatott egy újabb csókkal. Olyan szenvedélyesen csókolt,mint régen. Megvolt az az érzés mint régen és úgy éreztem megint beleszerettem.. Tudtam,hogy nem helyes amit teszünk,de nem érdekelt. Boldog voltam ott Petivel és nem számított semmi más. -Zsó én szeretlek és nem akarom,hogy elmenj..-mondta. Láttam,hogy könnyes a szeme. Nem bírtam már tovább és kitört belőlem a sírás. A vállára borultam és zokogtam. -Nem akarok elmenni párizsba! Itt akarok maradni new yorkban!-mondtam sírva. -Tudom Zsó tudom.-mondta és újra megcsókolt. Bűntudatom lett. Letöröltem a könnyeimet. -Peti ezt nem lett volna szabad.. Kár volt ide jönnöm.. Bocsi,de most mennem kell.. -mondtam és elmentem. Nem tudom,hogy ezt fogom elmondani Tominak.

14. rész - "költözöl velünk?"

A londoni utunknak vége,elindultunk haza. Már lassan 2 hónapos terhes vagyok. Mikor hazaértünk egyből mentünk az orvoshoz. -Szépen növekedik!-mondta mosolyogva az orvos. -Nézd Zsó ott van a gyerekünk!-nézett rám Tomi nevetve és megpuszilta a homlokomat. Jó érzés volt őt ott tudni magam mellett főleg,hogy most lesz egy gyerekünk is. Még nem tudtam,hogy fiú lesz vagy lány,de abban biztos voltam,hogy az apjára fog ütni. -Doktornő lehet már tudni a nemét a kicsinek?-kérdezte Tomi. -Még nem.-válaszolt a doktornő. -Szerintem jobb is így!-mondtam Tominak. Én azt akartam,hogy meglepetés legyen. Elköszöntünk és kimentünk a rendelőből. Beültünk egy pizzázóba és rendeltünk. -Szerinted milyen nemű lesz a kicsink?-kérdezte Tomi. -Nem tudom,de biztos,hogy az apjára fog emlékeztetni engem!-válaszoltam neki mosolyogva és megcsókoltam. Boldog vagyok,így minden rendben. Végre örültem annak,hogy így alakult minden. Nem érdekel már Linda se az a ami történt velünk. Csak a hamarosan megszületendő gyerekem és Tomi foglalkoztat. Nemsokára még a városból is eltűnünk örökre és megyünk párizsba új életet kezdeni. -Rám? Biztos,hogy nem! Szerintem meg az anyjára fog ütni és még rám még csak egy csöppet sem!-tiltakozott nevetve Tomi. -ezen ne vitatkozzunk.-mondtam és megöleltem. Megettük a pizzát és indultunk haza. Otthon már várt anya a nappaliban. -Sziasztok!-köszönt mosolyogva. -Szia anya.-mondtam neki és megöleltem. -Szia.-köszönt Tomi is anyának. -Na milyen volt a londoni édes kettes utatok a koncertre?-kérdezte kíváncsian. -Olyan jó volt londonban! Megnéztünk egy csomó nevezetességet és Tomi kibírta a koncertet,bár nehezen,de kibírta!-meséltem nevetve és megöleltem Tomit. -Ezt valahogy sejtettem! És a babával mivan? Elmentetek az orvoshoz?-kérdezte anya. -Igen voltunk ott is ma. Még nem lehet tudni a nemét,de szépen növekszik.-válaszoltam boldogan. Aztán felmentem a szobámba,hogy kipakoljak. Észrevettem,hogy nincs ott az egyik bikinim amit londonban vettem. -Tomi! Nem láttad azt a kék-fekete bikinit amit londonban vettem? Nincs a bőröndben.-kiáltottam le. Tomi feljött a bőröndjével és elkezdte keresni. Hál'istennek ott volt. Az lett a kedvenc bikinim és meg akartam mutatni anyának meg Annának. Leszaladtam a bikinivel a földszintre és mosolyogva mutogattam anyának. -Nézd ezt a bikinit vettem londonban! Ugye milyen cuki? És neked is hoztam ám valamit!-mondtam mosolyogva és felszaladtam azért azért a tengerkék blúzért amit anyának vettem. -Ez az enyém? Tudod,hogy a tengerkék a kedvenc színem! Köszönöm kicsim aranyos vagy!-mondta anya nevetve és megölelt. -Tudom azért is vettem meg neked!-válaszoltam neki nevetve. Felhívtam Annát,hogy jöjjön át. 20 perc múlva ideért és ott ültem a kanapén egy csomaggal a kezemben. -Szia csajszi! Hogy van a leendő keresztgyerekem?-kérdezte és a nyakamba ugrott. -Szia csajszi! Jól vagyunk nyugi.-mondtam neki és megöleltem. Úgy hiányzott már ez a bolond lány nekem. Odaadtam neki a csomagot ami egy fekete napszemcsit és egy lila-kék bikinit rejtett. -Ez a tiéd londonból.-mondtam és a kezébe nyomtam a csomagot. Kibontotta és ismételten a nyakamba ugrott. -Ez olyan kikúrt cuki! Remélem olyan bikinit vettél magadnak ami megy ehhez,mert hétvégén nem szabadulsz tőlem és a strandtól!-mondta nevetve. -Ez az enyém.-mondtam és megmutattam neki a bikinimet. -Ez annyira illik hozzád és annyira te vagy!-mondta mosolyogva.-Anyudnak mit vettél?-kérdezte kíváncsian. -Egy tengerkék blúzt.-válaszoltam. Anya kihívott a konyhába,hogy beszélni akar velem. -Igen?-kérdeztem. -Nem akarlak elszakítani Annától és abba még nem halok bele ha Tomin kívül ő is velünk jön párizsba. Ha akarod költözhet ő is.-mondta mosolyogva. Majdnem elájultam mikor meghallottam. -Tényleg? Ez biztos?-kérdeztem remegve. -Igen.-mondta és megölelt. Kiszaladtam a nappaliba Annához. -Anna költözöl velünk?-kérdeztem reménykedve,hogy igent mond. -Ha Emese tud róla és nem bánja akkor IGEEEEEEN!-üvöltötte és elkezdtünk ugrálni. Ez a nap is jól kezdődött! Mára tervbe vettük a strandot és a shoppingolást.

13. rész - a koncert

Aznap elindultunk londonba az 1d koncertre. Miután odaértünk bementünk a szállodába. Csodálkoztam,hogy anyáék elengedtek minket egyedül,főleg,hogy most megtudta anya,hogy terhes vagyok. Megérkeztünk,minden szép és jó,de egy probléma van. -Hol a francba van az a koncertterem?-kérdeztem Tomitól. Tudtam,hogy a koncert csak holnapután lesz,de fel akartam mérni a terepet. -Öööööööö...hmmh...nem tudom.-vallotta be Tomi. "Na helyben vagyunk!" gondoltam magamban nevetve. -Mit nevetsz?-kérdezte Tomi játékosan. -Áááá semmi csak eszembe jutott valami!-tértem ki a válasz elől még mindig nevetve. -Ne nevess a kárunkon,mert ez a te álmod,ha nem találjuk meg a koncerttermet nem megyünk koncertre!-próbált meg "fenyegetni",de hát nem sok sikerrel. -Te vagy a férfi,keresd meg a térképen!-mondtam,azzal a kezébe nyomtam a térképet. -Na! Hárman vagyunk itt! Kérd meg a kis pasidat,hogy vigyen el minket a koncertre!-kezdett el nevetni és megsimogatta a hasam. -Tuti,hogy csajszi lesz! A túlerő győz figyeld meg!-mondtam neki és megsimogattam a hasamat én is. Olyan furcsa érzés volt hirtelen,hogy bennem egy kis életke van és ezt az életkét 9 hónap múlva a kezemben érezhetem majd. -Honnan veszed? A kis roksztárunk fiú lesz igaz fiam?-hajolt oda a hasamhoz és kérdezte. Elég furcsa látvány lehettünk,mert mindenki minket nézett,de ezt nem is csodálom. 2 tini egy térképpel a kezükben és a lány hasához beszélnek. Még egy ideig hülyéskedtünk és aztán elindultunk. Pár óra múlva valahogy sikerült eljutnunk a koncertteremhez. -Ez az!-mondtam Tominak. -Hűűű! Mintha én nem tudnék olvasni.-kezdett el nevetve gúnyolódni. -Ezaz! Szívózz csak nyugodtan a leendő gyereked anyjával! Elvégre ha megszületik már nem fogod ilyen jól érezni magadat 2 csaj mellett!-válaszoltam neki és kiöltöttem a nyelvemet. -Bocsánat,de kijavítalak! TE nem fogod jól érezni magad 2 pasi mellett!-kezdett el veszekedni. -Csajszi lesz és pont.-mondtam azzal bementem a koncertterembe. -Figyeld meg,hogy nem!-mondta és utánam jött. Az első vitánk már meg is volt itt londonban. -Na és itt lesz egy 3 és fél órás koncert!-mondtam boldogan. -Mennyi????-kérdezte Tomi elhűlve. Tudtam,hogy valamit elfelejtettem. -Ja? Hogy ezt nem mondtam? A koncert 3 és fél órás lesz plusz a hosszabbítás,aztán még autogramosztás meg közös fotó készítés stb...szóval durván 5 órás lesz a koncert.-soroltam neki a programunk részleteit. -Zsó én nem fogok kibírni 5 órát egy ilyen nyálas fiúbanda koncertjén bocsi!-akadt ki Tomi. Na ennél a pontnál én is kiakadtam. -NYÁLAS FIÚBANDA??? Nem egy nyálas fiúbandáról van szó! De akkor mehetsz szia! Nem értem,hogy minek vállaltad el,hogy velem jössz ha nem is fogod kibírni! Anna velem akart jönni,de én megmondtam,hogy veled szeretnék és te igent mondtál,de most meg hirtelen nem fogod kibírni? Na akkor menj arra az ajtó nem foglak hiányolni,de aztán ne gyere a bocsánatkéréseiddel!-kezdtem kiabálni vele. Lehet,hogy tényleg kicsit felkaptam a vizet,de nem voltam valami jó hangulatban. -Zsó ne csináld ezt! Én miattad jöttem,nem egy banda miatt! De mintha nem tudtad volna eddig is,hogy utálom az 1d-t! Most meg ki vagy akadva,hogy nem bírok ki egy 5 órás koncertet? Te meg vagy huzatva?-kérdezte tőlem,de látszott rajta,hogy nem gondolja komolyan. Visszamentünk a szállodába és elkezdtünk kipakolni.

12. rész - "terhes vagyok!"

Nem tudtam,hogy,hogy fogom ezt elmondani anyáéknak. Tominak még viszonylag könnyű lesz elmondani. Este mikor anyu hazaért lementem hozzá. -Anya! Beszélnünk kell! Valamit el szeretnék neked mondani!-kezdtem félénken. De bele kellett vágni mielőtt mástól tudja tudja meg. -Neked is szia kicsim!-mondta viccesen. -Szia,de ez tényleg NAGYON fontos!-mondtam kihangsúlyozva a "nagyon"-t. -Jó jó! Figyelek.-mondta és leült mellém a kanapéra. -Anyu egyszeri alkalom volt. 3 héttel ezelőtt.-kezdtem bele. -Lefeküdtetek?-kérdezte anya félbevágva. -Lényegében...igen. De most valami sokkal fontosabbat akarok mondani neked! Nem jött meg és Annával elmentünk venni egy terhességi tesztet...-már majdnem kimondtam,hogy terhes vagyok mikor anya félbeszakított. -TE TERHES VAGY???-kérdezte,de éreztem a hangjában,hogy megtudná most fojtani Tomit. -Terhes vagyok! De tényleg egyszer volt csak és védekeztünk! Nem tudom,hogy történhetett ez! Lehet,hogy kilyukadt az óvszer vagy valami ilyesmi!-mondtam már sírva. Anya odajött hozzám és megölelt. -Kicsim! És meg akarod tartani?-kérdezte. -Nem tudom! Tomi nem lesz mellettem,mert te már eldöntötted,hogy megyünk párizsba! Én meg elvetetni nem akarom,de apa nélkül neveljem fel? Tomi régóta szeretne gyereket és úgy örülne ha megtudná,hogy terhes vagyok!-sírtam el a bánatom neki. -Zsó kicsim! Figyelj rám! Nem lesz semmi baj! A kicsit megtartod és Tomi melletted lesz! Ez biztos! Ha kell,akkor jön velünk párizsba is!-próbált nyugtatgatni. -Oké! És köszönöm,hogy így fogod fel ezt a dolgot! Szeretlek anya!-mondtam neki és felmentem a szobámba. Felhívtam Tomit,hogy jöjjön át,mert beszélnünk kell. Mikor megjött elkezdtem sírni. -Zsó mi a baj?-kérdezte aggódva rögtön. -Tomi én terhes vagyok!-egyre jobban sírtam. Nem tudtam másra gondolni csak arra,hogy mi lesz velünk. -Mi? De hisz ez csodálatos! De mi lesz velünk? Hisz ti mentek párizsba!-érződött rajta,hogy csalódott,de örült is,hogy apa lesz. -Anya azt mondta,hogy ha kell,akkor jössz velünk párizsba is! Ő mellettünk lesz és segíteni fog!-mondtam neki. -De ez akkor sem megoldás! Egyenlőre oké,de később mi lesz? A gyereknek egy család kell! A MI családunk,a mi kettőnké!-mondta és odajött hozzám,hogy megöleljen. -Szeretlek!-mondtam neki és megcsókoltam. -Én is!-válaszolt,majd heves csókolózásba kezdtünk.

11. rész - Egy terhességi teszt mindent felborít

2 hét elteltével nem jött meg. Már párszor késett,ezért gondoltam várok 1-2 napot. Eltelt még 1 hét,de semmi. Viszont reggelente rendszeresen hányinger tört rám. Annával vettem egy terhességi tesztet. -Figyu Zsó! Ha ez a cucc pozitív lesz mit kezdel majd a gyerekkel? Mármint,hogy párizsba költöztök és Tomi nem lesz ott. Megtartod a babát?-kérdezte Anna. Ezen még nem is gondolkoztam. -Nem tudom Anna. Nem vagyok benne biztos,de az tuti,hogy nem vetetném el!-akadtam ki. Viszont ha tényleg terhes vagyok muszáj valahogy Tomi mellett maradnom. -Egyelőre nézzük meg,hogy a teszt mit mutat majd.-mondtam neki. Miután megvettük a tesztet hazamentünk és bementem a wc-be. -EZT NEM HISZEM EL!! ANNA EZT NEM HISZEM EL!!!-üvöltöttem ki. A teszt pozitív volt. Anna bejött és kivette a kezemből a tesztet. -Zsó hiszen ez csodálatos! Anya leszel!-üvöltötte és a nyakamba ugrott.

10. rész - "nem költözhettek el"

Másnap arra ébredtem,hogy csörög a telefonom. Tomi volt az. -Zsó! Mégis hogy gondoltátok,hogy párizsba költöztök? Én ezt nem hagyom! Egyszerűen nem költözhetsz el!-akadt ki. -Tomi! 1: nem én akarok elköltözni 2: tegnap tudtam meg 3: ha el is költözünk nem te mondod meg,hogy el e mehetünk! Szerintem ezt itt zárjuk le!-mondtam neki ingerülten és lecsaptam a telefont. Egyedül akartam lenni. Egyedül a gondolataimmal. Helyre akartam tenni a dolgokat a fejemben. Ölembe vettem a gépem és felhívtam Annát skype-on. -Szia csajszi!-köszönt vidáman. -Szia! Tomi az előbb felhívott,hogy hogy merünk mi elköltözni és nem mehetek sehova!-mondtam neki idegesen. -Zsó! Tudod milyen!-válaszolta Anna. Tudta ő is,hogy milyen Tomi,de ez már szerinte is sok volt. -Engem nem érdekel,hogy milyen! Nem ő fogja megmondani,hogy mi elköltözhetünk e! Én nem is akartam elköltözni! Ő meg jön és elkezd üvöltözni,hogy nem mehetek sehova! Nekem ez nem kell Anna! Nekem nem fogja senki megmondani,hogy mit csináljak! Nekem nem kell ez Anna! Érted? Nem kell!-nagyon ki voltam akadva. -Zsó nyugodj meg! Nem lesz semmi baj! Örülj,hogy legalább apudat többször fogod látni ! Gondolj erre! Tomi meg csak megijedt biztos amiatt,hogy el fog veszteni!-nyugtatgatott engem,nem sok sikerrel. -Jó tudodmit? Most leteszem majd még beszélünk szia.-mondtam azzal ki is nyomtam. Nem akartam most senkivel beszélni. Hirtelen kopogtak az ajtómon. -Bejöhetek?-Tomi volt az. -Nem! Hagyj békén! Nem vagyok rád kíváncsi!-szóltam ki neki dühösen. Nyílt az ajtó és Tomi bejött. -Nem értesz a szóból? Neked a nem jelent?-akadtam ki. Most főleg vele nem akartam beszélni. -Zsó! Csak ideges voltam amiatt,hogy elköltöztök és nem foglak látni! Ne haragudj! Szeretlek!-mondta,majd odajött hozzám és megölelt. -Hagyjál békén! "nem mehetsz sehova" hát képzeld igenis elmegyek! És nem állíthatsz meg! Ha elköltözünk elköltözünk! Nem te döntöd el!-kiabáltam rá. -Zsó! Bocsánat! Te is tudod,hogy nagyon féltelek! De nem akartalak megbántani!-mondta. Leült mellém és megcsókolt. -Tomi! Tudod,hogy én nem akarnék elköltözni önszántamból! Itt nőttem fel New Yorkban! Ez az otthonom! Szerinted én akarok Párizsba költözni? Nagyon fájt amit reggel mondtál!-mondtam neki szomorúan és dühösen egyszerre. -Tudom és sajnálom!-mondta és megint megcsókolt. Elkezdtünk csókolózni és megtörtént aminek megkellet történnie.

9. rész - "Párizsba költözünk?"

Azonnal hazarohantam. Az eső zuhogott,de nem érdekelt. Mikor hazaértem berohantam a nappaliba és elkezdtem üvöltözni anyával. -EL FOGUNK KÖLTÖZNI? ÉS EZT MÉGIS AKARTAD NEKEM ELMONDANI? -Zsó,nyugodj meg! Egyáltalán honnan tudod?-kérdezte anya furcsán. Látszott rajta,hogy nem érti,hogy honnan tudom. -Annának kicsúszott a száján véletlenül. De ha nem szólja el magát akkor mégis mikor tudom meg?-kiabáltam vele. -Ma akartam elmondani neked.-mondta úgy,mintha ezzel megnyugtatna. -És mégis hova akarsz költözni?-kérdeztem. Szeretem New Yorkot,de ha valami csöndes helyre költöznénk,még örülnék is neki. -Párizsba!-mondta anya nevetve. -PÁRIZSBA KÖLTÖZÜNK???-kérdeztem tőle.-Ezt mégis mikor? Meg hogy? Miért? Azt mondtad,hogy te nem fogsz soha Párizsba költözni,mert túl nyüzsis!-mondtam neki. Nem értettem mire ez a nagy változás. Eddig hallani sem akart Párizsról! Felrohantam a szobámba és az ölembe vettem a laptopom. Apuval skype-oltam. -Szia kicsim!-köszönt apu kedvesen. -Szia apu! Tudsz róla,hogy anyu el akar költözni Párizsba?-kérdeztem tőle. -Párizsba? Ideköltöztök Párizsba? DE hát ez nagyszerű hír drágám!-mondta boldogan. -Nem ez nem nagyszerű hír! Látom te sem értesz meg! Szia!-mondtam neki. -Ne Zsó! Ne tedd...-a többit már nem hallottam kinyomtam a hívást. Lecsuktam a laptop tetejét és elkezdtem sírni. Mi lesz így velünk? Többre már nem emlékszem,mert elaludtam.

8. rész - "el fogtok költözni"

Még aznap elkezdtem pakolni a bőröndömbe. Felhívtam Annát. -Szia csajszi!-köszönt a telefonba Anna. Róla azt kell tudni,hogy nagyon bolond személyiség és imádok vele lenni. -Hali! Eljössz velem vásárolni?-kérdeztem tőle. -Dehogyis! Hova gondolsz? Én meg a vásárlás?-akadt ki nevetve. -Tudom! Képzeld összejöttem Tomival!-mondtam neki nevetve. -Tényleg? -Csajszi erre innunk kell! 20 perc és ott vagyok.-mondta majd letette. Én felöltöztem és lementem anyához. -Anya Anna pár perc múlva itt van. Megyünk vásárolni.-mondtam neki majd lefeküdtem a kanapéra. Csörgött a telefonom. -Igen?-szóltam bele. -Szia Zsó! Mi a terved mára?-Tomi volt az. -Szia igazából Anna mindjárt itt van és megyünk vásárolni,úgyhogy ma nem jó bocsi!-mondtam neki. -Oké jó vásárlást szia.-mondta majd letette. Csalódottságot éreztem a hangjában. Aztán Anna megérkezett és elindultunk. -Csajszi! Tomi felhívott és mondtam neki,hogy nem jó a mai nap,mert veled leszek. Csalódott lett és letette. Szerinted?-kérdeztem. -Figyelj Zsó! Tomi az a fajta fiú aki nagyon félti a barátnőjét és nem bírja elviselni ha egy nap vele nem van.-mondta Anna. -Anna. Tudja,hogy ez nem így működik,beszéltem vele! Igazán leállhatna a féltékenykedéseivel,mert én nem azért vagyok vele,hogy utána megcsaljam. Ismersz én nem olyan vagyok.-mondtam Annának idegesen. -Én tudom Zsó! Na és mire vásárolunk?-kérdezte témát váltva. -Apámtól kaptam két jegyet a londoni 1D koncertre!-sikítottam neki. -Ez most komoly? És kivel mész?-sikított vissza. Mindenki minket nézett,de engem nem érdekelt. -Tomi akar velem jönni,mert nem enged egyedül külföldre. Nagyon féltékeny mostanában.-mondtam neki csalódottan. Tudom,hogy én kértem meg,hogy jöjjön el velem,de ez már sok. -Figyelj! Ő csak félt téged. Szeret!-mondta megnyugtatóan,de cseppet sem nyugodtam meg. Beültünk egy bárba inni. -Mit kértek?-kérdezte egy pincér. -2 vodka narancsot meg 2 Jack Daniels-t.-mondtam Anna a pincérnek. -Rendben máris hozom.-mondta majd elment. -Rugjunk be csajszi!-mondta nekem nevetve Anna.-Elvégre nem sokára indulsz Londonba és el is fogtok költözni. -MIVAN??? EL FOGUNK KÖLTÖZNI? EZT HONNAN VESZED? NEM NEM NEM! NEM LEHET HOGY ELKÖLTÖZZÜNK!-kiáltottam,majd elszaladtam.

7. rész - Koncertjegy

"Már csak 1 nap van a 16. szülinapomig!" gondoltam. -Zsó! Gyere kicsit!-mondta apa. Örültem,hogy a szülinapomon itt van. Olyan régen láttam. -Igen?-kérdeztem tőle furcsán. -Na! Ne nézz olyan megszeppenten! Nem eszlek meg.-mondta majd elkezdett nevetni. Odamentem hozzá. -Tudom,hogy csak holnap lesz a szülinapod,de most oda adom neked az ajándékodat. Tudom,hogy mennyire szereted azt a fiú bandát. Tessék.-mondta és oda adott egy lapos csomagot. Kibontottam és egy koncertjegy volt benne. -Egy jegy a One Direction koncertre? Ez komoly? Köszönöm,köszönöm,köszönöm,köszönöm! Olyan jó!-üvöltöttem és apa nyakába ugrottam. -Páros jegy,így valakit elvihetsz magaddal.-mondta. -Köszönöm apa! Te vagy a legjobb!-mondtam neki és elszaladtam. Felhívtam Tomit. -Tudnánk találkozni? Fontos hírem van. -Persze,gyere a parkba 5 perc múlva.-mondta majd letette. Mire odaértem már ott volt. -Szia. Mi az a fontos hír?-kérdezte. -Hali. Apa koncertjegyet adott  szülinapomra. Megyünk Londonba egy 1D koncertre! 2 jegyet adott így valaki jöhet velem. Eljönnél velem?-kérdeztem reménykedve. -Igen.-mondta,majd megölelt. -Jaj köszönöm,köszönöm,köszönöm!-mondtam neki nevetve és megcsókoltam.

6. rész - Egy rejtélyes üzenet

Mikor reggel felkeltem már csak azt vettem észre,hogy villog a laptopom monitora. Leültem a gép elé és megnéztem ki üzent nekem. Egy névtelen levél volt. Ez állt benne: "Tudom,hogy te voltál! Tartózkodj a rossztól!". Nagyon megijedtem. Felkeltettem Tomit. -Tomi! Gyere ezt nézd meg!-mondtam neki miután felkelt. Ő is elolvasta az üzenetet és így szólt: -Zsó,ez még nem a világ vége. Nyugodj meg tudod,hogy apám informatikus letudja nyomozni,hogy honnan küldték ezt z üzenetet.-mondta,miközben nyugtatgatta Zsófit. -De mi van ha valami nagyon rossz fog történni? "tartózkodj a rossztól" ez meg mit jelenthet?-kérdezte kétségbe esetten a barátjától. -Nem tudom,de vigyázz magadra! Inkább edzésre is elkísérlek és ott megvárlak,de egyedül nem mehetsz sehova! Féltelek!-mondta nagyon komolyan Tomi. -Jó felejtsük el egy időre a levelet meg mindent. Megyek lezuhanyozok.-mondta Zsófi és odament a szekrényhez,hogy kivegyen magának ruhát. -Én meg addig hozok fel neked valami kaját.-mondta Tomi majd lement a földszintre ahol már Zsófi anyja reggelizett. -Szia Tomi. Zsófi még alszik? -Szia Emese,nem épp most ment zuhanyozni. Kapott egy rejtélyes üzenetet amiben az állt,hogy tartózkodjon a rossztól és tudják,hogy ő volt.-mesélte Tomi. -De mi volt ő?-kérdezte Emese meglepetten. -Na,azt mi se tudjuk.-mondta Tomi.-Zsófinak valami reggelit szeretnék felvinni,nagyon éhes. -Akad itt valami. Nézz bele nyugodtan a hűtőbe.-mondta Emese. Tomi Kinyitotta a hűtőt és kivette a tejet,a szekrényből a müzlit. Elővett két tányért meg kanalakat és így szólt:-Köszi,ez jó lesz. -Nyugodtan egyetek.-mondta Emese majd elindult munkába. Mire Tomi felért a reggelivel már Zsófi is ott volt. -Zsó,anyud elment munkába. Müzlit hoztam fel. -Oké.-mondta Zsófi és megölelte a barátját. Megreggeliztek és lefeküdtek az ágyra,majd Zsófi bekapcsolta a tv-t.

5. rész - "Nem miattad volt minden!"

Tomi csak este 10-kor indult el haza. -De erről ne szólj senkinek,ami tudod,Lindával történt. Nem kell senkinek tudnia róla.-mondta,de látszott rajta,hogy nem igazán érdekli a dolog. -Tomi. Tudom,hogy nem érdekel a téma,ismerlek,de oké,nem mondom senkinek. Nem áll szándékomban kipletykálni,pedig megtehetném azok után,amiket a fejemhez vágott.-mondtam neki megnyugtatóan. -Tudom,hogy fáj amiket mondott,de ne figyelj rá!-mondta aztán megpuszilt és elment. "Ha tudnád miket nem mondtam el." mondtam magamban szomorúan és felmentem a szobámba. Legszívesebben üvöltöttem volna,ahogy csak a torkomból kifér. De nem tettem. Csöndben sírtam a párnámra borulva,hogy senki ne hallhassa meg. "Miért? Miért? Miért történt így ez az egész?" kérdeztem halkan magamtól a sírástól fuldokolva. Aztán kulcs forgatását hallottam az ajtó felől. -Zsófi,kicsim! Megjöttem.-anya volt az. -Szia anya.-szóltam le neki.-Már vacsoráztam és aludni szeretnék,légy szíves és ne gyere fel. -Oké kicsim. Milyen volt a mai napod?-kérdezte. Na ennél a kérdésnél elkezdtem újra sírni és ezt anya meghallotta,de nem érdekelt! Feljött,kinyitotta a szobám ajtaját és én a nyakába borultam. -Mi baj van?-kérdezte aggódva. -Ha tudnád mik történtek ma! De nem voltál itthon és egyedül kellett megbirkóznom az egésszel! Kezdve ott,hogy hajnali 1-kor át szaladtam Lindához egy kétségbeesett telefon után. Felvágta az ereit! Bevitték a kórházba velem együtt. Amikor felébredt elkezdett üvöltözni,hogy minden miattam van! Összevesztünk,én eljöttem onnan. Tomival moziztam aztán...aztán...megcsókolt. És megkérdezte,hogy járnék e vele. Igent mondtam. Este 10-ig itt volt velem,hogy figyeljen rám. Ő megértett és meghallgatott. Tudja mi történt Lindával és inkább itt maradt velem! Ő szeret! Ő igazi barát! Az én barátom.-mindezt sírva meséltem el. -Te meg Tomi? Tudtam,hogy lesz itt valami kettőtökkel! Annyira örülök,hogy melletted volt! És ami Lindát illeti. Erre csak annyit mondok,hogy nem ér annyit. Zsófi te kedves,aranyos lány vagy. Linda inkább magába fordul,nem valami nagy társasági lélek. És nem miattad volt minden elhiheted!-anya próbált nyugtatgatni,de nem nagyon sikerült neki. -Anya. Szerinted egy 16 éves lánynak ez milyen? Tudod mit? Inkább hagyjuk. Egyedül szeretnék lenni,majd szólok ha valamire szükségem van.-mondtam neki és kiküldtem a szobából. Felhívtam Tomit. -Szia át tudnál jönni? Most csak te tudsz megnyugtatni!-mondtam neki sírva. -Persze! 10 perc és ott vagyok ne félj!-mondta egyből útra készen (már amennyire ez a hangjából megítélhető volt). -Köszönöm. Szeretlek!-mondtam neki és letettem. -Anya! Tomi átjön.-kiabáltam le anyának. -Oké kincsem!-mondta anya nevetve. -Mit nevetsz?-kérdeztem mérgesen. -Hirtelen lelkizős kedvedben vagy?-kérdezte anya. -Mindegy!-mondtam neki és lefeküdtem Tomira várva. Pár perc múlva ajtónyitódást hallottam,majd Tomi hangját,ahogy köszön és feljön a szobámba. -Zsófi. Itt vagyok.-mondta. -Gyere be.-szóltam ki neki. Bejött a szobába és leült mellém az ágyra. -Nem jó így látni téged! Megijesztesz!-mondta majd megölelt. -Hidd el nem épp mámoros a kedvem.-mondtam. A szemem kisírt állapotban volt. A szemfesték rá volt száradva az arcomra. -Elhiszem.-mondta szomorúan és megölelt. -Csak hallani akartam a hangod,érezni az illatod,a közelséged.-mondtam neki. -Inkább aludj hidd el,jót tesz neked az alvás. Nyugodj meg,itt maradok veled! Nem lesz semmi baj.-mondta majd betakart és megcsókolt. -Jó éjszakát!-ez volt az utolsó mondat amit hallottam mielőtt elaludtam.

4. rész - "Jársz velem?"

Amint kiértem a kórházból rá pár percre csörgött a telefonom. -Halló?-szóltam bele. -Szia csajszi! Lenne kedved mozizni velem?-Tomi volt az. -Persze!-mondtam neki vidáman. -Hol vagy? Eléd megyek.-mondta Tomi. Jólesett ez a törődés a részéről. -A kórháznál.-válaszoltam nyomatékot adva a "kórház" szónak. -A kórháznál? Mi történt?-kérdezte ijedten Tomi. -Semmi. Nyugi.-válaszoltam térítően. -Oké. Akkor gyere a mozihoz 10 perc és ott vagyok.-mondta nyugodtan Tomi majd letette. "Egy laza mozizás Tomival. Pont jókor jött az ötlettel!" gondoltam boldogan. 10 perc múlva odaértem a mozihoz. Tomi már várt rám. Megöleltem. -Nem is tudod milyen jókor hívtál el moziba!-mondtam neki örömtelien. -Jó az időzítés? Látod van érzékem ehhez.-mondta egoistán és elkezdtünk nevetni. -Melyik filmet nézzük?-kérdeztem. -8 mérföld? Tudom,hogy szereted!-mondta majd rám nézett és nevetett. -Te tudod mire vágyok! Kis huncut!-mondtam neki gügyögően. -Jól van ezt fejezzük be! Megijesztesz mikor gügyögsz!-mondta miközben összeborzolta a hajam és megint nevettünk. -Inkább gyere!-szóltam neki és megindultunk befele. Beültünk a filmre. Körülbelül fél óra telhetett el a filmből amikor Tomihoz bújtam. -Baj van?-suttogta oda nekem. -Dehogyis! Csak olyan jó veled!-válaszoltam neki és rámosolyogtam. -Akkor jó. Tudod veled is nagyon jó.-mondta és egy puszit nyomott az arcomra. Már a film vége felé járt mikor odahajolt hozzám és megcsókolt. Olyan hihetetlenül jó volt. A fellegekben jártam. Aztán vége lett a filmnek és azt vettem észre,hogy kézen fogva megyünk. -Figyelj! Meg szeretném tudni,hogy most mi a helyzet!-mondtam neki komolyan. -Mivel?-kérdezte értetlenül. -Hát kettőnkkel! -Nem tudom. Mit szeretnél ha lenne?-kérdezte tőlem. -Nem tudom. -Zsófi! Járnál velem?-kérdezte reménytelien. -Tomi ezt most komoly?-kérdeztem úgy,mint aki azonnal kikosarazná,de persze csak tettetem. Meg akartam szívatni egy kicsit. -Igen? Miért? Akkor mi volt ott bent? Hozzám bújtál...meg...meg a csók!-mondta teljesen kiakadva. -Veled járni? Menj a francba Tomi!-mondtam neki.  -Igen? Tudod mit? Nem érdekelsz! Befejeztem!-mondta dühösen. -Tomi várj! Nem fejeztem be! Veled járni? Persze! Szeretlek! Csak szívattalak! Elvesztetted a humorod?-mondtam neki nevetve. -Ez nem vicces Zsófi!-mondta komolyan majd megölelt és elkezdtünk nevetni. -Tomi...-kezdtem el mondani valamit. -Igen? Mi baj van?-kérdezte aggódva. -Szeretlek!-mondtam neki és megcsókoltam. Utána hazakísért és még órákig beszélgettünk a szobámban.

3. rész - Az igazság pillanata

Másnap bementem Lindához kórterembe. -Miért csináltad ezt?-kérdeztem tőle zavarodottan. -Te semmit nem értesz!-üvöltött rám. Megijedtem tőle hirtelen. "Ez nem az a Linda akit én megismertem. Ő nem ilyen!" gondoltam. -Épp ezért kérem,hogy mondd el! De ha nem akarod,akkor megyek. Liza pár óra múlva itt lesz.-mondtam neki majd elkezdtem hátrálni az ajtó felé. -Mivan? Még anyámat is iderendelted? Miért nem hagytál meghalni? Nem érted? NEM AKAROK ÉLNI! Minden rossz körülöttem!-kiabálta már sírva. -Linda! Hogy mondhatsz ilyet? Mi itt vagyunk melletted ha baj van! De ha nem mondasz semmit,hanem csak üvöltözöl,akkor mi honnan tudjuk,hogy mégis mi a franc bajod van?-akadtam ki (szerintem) teljesen jogosan. "Hogy mer ilyet mondani?" gondoltam dühösen. -Hagyj békén! Főleg te vagy a bajom! Állítólag legjobb barátok vagyunk! Akkor miért nyomulsz Tomira? Te mered magad barátnak nevezni?-kiabált velem. Ennél a pontnál meginogtam. -Hogy mi van?? ÉN nyomulok Tomira? Te nem tudod mit beszélsz! Tegnap elvitt a pavilonba és egy szív alakú pizzát hozott nekem!-kiabáltam dühösen.-És meg TE vagy felháborodva? Itt teszed magad,mint valami kis hópihe közben más halálra aggódja miattad magát! Liza az üzleti útról is hazajön csak MIATTAD,mert te vagdosod a kezed,hogy a középpontban legyél! Ki más menne át hozzád hajnali 1-kor egy kétségbeesett telefonhívás miatt rajtam kívül? SENKI! Én eddig mindig melletted álltam ha baj volt! Látom nem kell a barátságom sem! Mert többre tartod a nyamvadt kis büszkeségedet a barátságnál! Mire volt jó,hogy felvágtad az eredet,csak,hogy rajtad legyen a világ szeme!-üvöltöztem Lindával. Az orvos bejött és így szólt: -Kérem ezt fejezze be! A betegnek pihenésre van szüksége! -Kérem doktor úr vigye ki innen,nem hagy pihenni.-mondta Linda szenvedő arccal. -Te ribanc! Tudd meg Tomi engem szeret és nem téged! Ezt jobb ha felfogod!-üvöltöttem még oda neki és elmentem. -Kérem szépen doktor úr,hogy most hagyjon magamra.-mondta Linda,majd az orvos kiment. Linda sírva fakadt és és kitépte az inzulinos tűt a kezéből.

2. rész - Nem halhatsz meg!

Aznap este nem aludtam valami jól. Egész éjszaka azon gondolkoztam,hogy mi volt ez az egész Tomitól. Aztán egy kétségbeesett hívást kaptam Lindától. -Igen? Mi baj van? Miért hívtál ilyen későn?-kérdeztem tőle ijedten. -Segíts kérlek!!-a hangja nagyon ijesztő volt,fulladozott a sírástól. -Igen? Linda mi baj van? Beszélj érthetően és hagyd abba a sírást! Nem értelek!-mondtam neki már kissé parancsolóan. -Fáj,nagyon fáj!-egyfolytában ezt hallottam. -Fáj? Mi fáj? Linda! Ne tedd le! Lindaaaaa!-üvöltöttem a telefonba,de már csak a sípolást hallottam. Letette. Én kiugrottam az ágyból,magamra rángattam a nadrágomat és elindultam. 10 perc múlva ott voltam Lindáéknál. A fürdőbe fel volt oltva a villany. Kivettem a pótkulcsot és bementem. Gyorsan felszaladtam az emeltre a fürdőhöz. Borzalmas látvány fogadott. Linda ott feküdt a kádban vérbe fagyva egy véres pengével a földön. Odarohantam és elkezdtem kiabálni. -Linda ne!! Kelj fel! Nem halhatsz meg! Nem érted? NEM HALHATSZ MEG!!!-sikoltoztam. Már én is fulladoztam a sírástól. Felkaptam a telefont és a mentőket hívtam. 5 perc múlva ideértek a mentők és elvittek minket. Én hazatelefonáltam,hogy mi történt,miért szöktem el. Aztán felhívtam Linda anyját aki éppen Párizsban volt egy üzleti úton. -MI??? Linda?? Ne istenem ne tedd ezt! És jól van már?-kérdezte zokogva Liza. -Figyelj Liza! Én annyit tudok,hogy Linda felhívott és azt üvöltötte,hogy "fáj,nagyon fáj" aztán letette. Mire odaértem vérbe fagyva volt a kádban.- mindezeket sírva mondtam el. -Most azonnal indulok! Reggel ott vagyok. Hívj amint megtudtok valamit! -Oké!-mondtam majd letettem.

1. rész - A paviloni ebéd

Az egész karácsony előtt 3 nappal kezdődött.

Tomi elém jött az edzésre és megkérdezte,hogy nem megyünk e el sétálni. -Oké nekem mindegy.-mondtam neki és elindultunk. -Gyere mutatok valamit!-mondta hirtelen majd megfogta a kezem és azt vettem észre,hogy már futunk,csak azt nem tudtam hova. Hiába kérdeztem,hogy hova megyünk,ő mintha meg se hallotta volna csak futott tovább.Körülbelül 10 perce futhattunk mikor hirtelen megállt és azt mondta nézzek oda. A lélegzetem is elállt olyan gyönyörű látvány fogadott. A kis pavilonba ami a törzshelyünk volt,az asztalon egy terítő volt,2 gyertya meg egy szív alakú pizza. -Ez meg mi?-kérdeztem. -Ez kérlek szépen a mi ebédünk amit most meg is fogunk enni,szóval gyere.-mondta mosolyogva és odahúzott az asztalhoz. Elkezdtünk enni és közben azt vettem észre,hogy Tomi folyamatosan engem néz. Miután megettük a pizzát elindultunk hazafele. -Na,hogy ízlett az ebéd?-kérdezte kicsit titokzatosan. -Ööö... finom volt köszi!- válaszoltam kicsit zavarban. -Akkor jó!-mondta és nyomott egy puszit az arcomra. Aztán mikor a kapunk elé érkeztünk azt mondta ezt ismételjük meg majd mégegyszer. -Persze! Nagyon jó volt a mai nap köszönöm,hogy ennyit fáradtál,de nem kellett volna. -Ááá,ez semmiség volt neked bármikor megteszek ennyit!-mondta nevetve majd megpuszilt és elment. "Ez meg vajon mi a franc volt?"-gondoltam magamban majd bementem a lakásba. A mai napon történteket nem tudtam egyetlen épkézláb magyarázattal sem igazolni.