13. rész - a koncert

Aznap elindultunk londonba az 1d koncertre. Miután odaértünk bementünk a szállodába. Csodálkoztam,hogy anyáék elengedtek minket egyedül,főleg,hogy most megtudta anya,hogy terhes vagyok. Megérkeztünk,minden szép és jó,de egy probléma van. -Hol a francba van az a koncertterem?-kérdeztem Tomitól. Tudtam,hogy a koncert csak holnapután lesz,de fel akartam mérni a terepet. -Öööööööö...hmmh...nem tudom.-vallotta be Tomi. "Na helyben vagyunk!" gondoltam magamban nevetve. -Mit nevetsz?-kérdezte Tomi játékosan. -Áááá semmi csak eszembe jutott valami!-tértem ki a válasz elől még mindig nevetve. -Ne nevess a kárunkon,mert ez a te álmod,ha nem találjuk meg a koncerttermet nem megyünk koncertre!-próbált meg "fenyegetni",de hát nem sok sikerrel. -Te vagy a férfi,keresd meg a térképen!-mondtam,azzal a kezébe nyomtam a térképet. -Na! Hárman vagyunk itt! Kérd meg a kis pasidat,hogy vigyen el minket a koncertre!-kezdett el nevetni és megsimogatta a hasam. -Tuti,hogy csajszi lesz! A túlerő győz figyeld meg!-mondtam neki és megsimogattam a hasamat én is. Olyan furcsa érzés volt hirtelen,hogy bennem egy kis életke van és ezt az életkét 9 hónap múlva a kezemben érezhetem majd. -Honnan veszed? A kis roksztárunk fiú lesz igaz fiam?-hajolt oda a hasamhoz és kérdezte. Elég furcsa látvány lehettünk,mert mindenki minket nézett,de ezt nem is csodálom. 2 tini egy térképpel a kezükben és a lány hasához beszélnek. Még egy ideig hülyéskedtünk és aztán elindultunk. Pár óra múlva valahogy sikerült eljutnunk a koncertteremhez. -Ez az!-mondtam Tominak. -Hűűű! Mintha én nem tudnék olvasni.-kezdett el nevetve gúnyolódni. -Ezaz! Szívózz csak nyugodtan a leendő gyereked anyjával! Elvégre ha megszületik már nem fogod ilyen jól érezni magadat 2 csaj mellett!-válaszoltam neki és kiöltöttem a nyelvemet. -Bocsánat,de kijavítalak! TE nem fogod jól érezni magad 2 pasi mellett!-kezdett el veszekedni. -Csajszi lesz és pont.-mondtam azzal bementem a koncertterembe. -Figyeld meg,hogy nem!-mondta és utánam jött. Az első vitánk már meg is volt itt londonban. -Na és itt lesz egy 3 és fél órás koncert!-mondtam boldogan. -Mennyi????-kérdezte Tomi elhűlve. Tudtam,hogy valamit elfelejtettem. -Ja? Hogy ezt nem mondtam? A koncert 3 és fél órás lesz plusz a hosszabbítás,aztán még autogramosztás meg közös fotó készítés stb...szóval durván 5 órás lesz a koncert.-soroltam neki a programunk részleteit. -Zsó én nem fogok kibírni 5 órát egy ilyen nyálas fiúbanda koncertjén bocsi!-akadt ki Tomi. Na ennél a pontnál én is kiakadtam. -NYÁLAS FIÚBANDA??? Nem egy nyálas fiúbandáról van szó! De akkor mehetsz szia! Nem értem,hogy minek vállaltad el,hogy velem jössz ha nem is fogod kibírni! Anna velem akart jönni,de én megmondtam,hogy veled szeretnék és te igent mondtál,de most meg hirtelen nem fogod kibírni? Na akkor menj arra az ajtó nem foglak hiányolni,de aztán ne gyere a bocsánatkéréseiddel!-kezdtem kiabálni vele. Lehet,hogy tényleg kicsit felkaptam a vizet,de nem voltam valami jó hangulatban. -Zsó ne csináld ezt! Én miattad jöttem,nem egy banda miatt! De mintha nem tudtad volna eddig is,hogy utálom az 1d-t! Most meg ki vagy akadva,hogy nem bírok ki egy 5 órás koncertet? Te meg vagy huzatva?-kérdezte tőlem,de látszott rajta,hogy nem gondolja komolyan. Visszamentünk a szállodába és elkezdtünk kipakolni.

12. rész - "terhes vagyok!"

Nem tudtam,hogy,hogy fogom ezt elmondani anyáéknak. Tominak még viszonylag könnyű lesz elmondani. Este mikor anyu hazaért lementem hozzá. -Anya! Beszélnünk kell! Valamit el szeretnék neked mondani!-kezdtem félénken. De bele kellett vágni mielőtt mástól tudja tudja meg. -Neked is szia kicsim!-mondta viccesen. -Szia,de ez tényleg NAGYON fontos!-mondtam kihangsúlyozva a "nagyon"-t. -Jó jó! Figyelek.-mondta és leült mellém a kanapéra. -Anyu egyszeri alkalom volt. 3 héttel ezelőtt.-kezdtem bele. -Lefeküdtetek?-kérdezte anya félbevágva. -Lényegében...igen. De most valami sokkal fontosabbat akarok mondani neked! Nem jött meg és Annával elmentünk venni egy terhességi tesztet...-már majdnem kimondtam,hogy terhes vagyok mikor anya félbeszakított. -TE TERHES VAGY???-kérdezte,de éreztem a hangjában,hogy megtudná most fojtani Tomit. -Terhes vagyok! De tényleg egyszer volt csak és védekeztünk! Nem tudom,hogy történhetett ez! Lehet,hogy kilyukadt az óvszer vagy valami ilyesmi!-mondtam már sírva. Anya odajött hozzám és megölelt. -Kicsim! És meg akarod tartani?-kérdezte. -Nem tudom! Tomi nem lesz mellettem,mert te már eldöntötted,hogy megyünk párizsba! Én meg elvetetni nem akarom,de apa nélkül neveljem fel? Tomi régóta szeretne gyereket és úgy örülne ha megtudná,hogy terhes vagyok!-sírtam el a bánatom neki. -Zsó kicsim! Figyelj rám! Nem lesz semmi baj! A kicsit megtartod és Tomi melletted lesz! Ez biztos! Ha kell,akkor jön velünk párizsba is!-próbált nyugtatgatni. -Oké! És köszönöm,hogy így fogod fel ezt a dolgot! Szeretlek anya!-mondtam neki és felmentem a szobámba. Felhívtam Tomit,hogy jöjjön át,mert beszélnünk kell. Mikor megjött elkezdtem sírni. -Zsó mi a baj?-kérdezte aggódva rögtön. -Tomi én terhes vagyok!-egyre jobban sírtam. Nem tudtam másra gondolni csak arra,hogy mi lesz velünk. -Mi? De hisz ez csodálatos! De mi lesz velünk? Hisz ti mentek párizsba!-érződött rajta,hogy csalódott,de örült is,hogy apa lesz. -Anya azt mondta,hogy ha kell,akkor jössz velünk párizsba is! Ő mellettünk lesz és segíteni fog!-mondtam neki. -De ez akkor sem megoldás! Egyenlőre oké,de később mi lesz? A gyereknek egy család kell! A MI családunk,a mi kettőnké!-mondta és odajött hozzám,hogy megöleljen. -Szeretlek!-mondtam neki és megcsókoltam. -Én is!-válaszolt,majd heves csókolózásba kezdtünk.

11. rész - Egy terhességi teszt mindent felborít

2 hét elteltével nem jött meg. Már párszor késett,ezért gondoltam várok 1-2 napot. Eltelt még 1 hét,de semmi. Viszont reggelente rendszeresen hányinger tört rám. Annával vettem egy terhességi tesztet. -Figyu Zsó! Ha ez a cucc pozitív lesz mit kezdel majd a gyerekkel? Mármint,hogy párizsba költöztök és Tomi nem lesz ott. Megtartod a babát?-kérdezte Anna. Ezen még nem is gondolkoztam. -Nem tudom Anna. Nem vagyok benne biztos,de az tuti,hogy nem vetetném el!-akadtam ki. Viszont ha tényleg terhes vagyok muszáj valahogy Tomi mellett maradnom. -Egyelőre nézzük meg,hogy a teszt mit mutat majd.-mondtam neki. Miután megvettük a tesztet hazamentünk és bementem a wc-be. -EZT NEM HISZEM EL!! ANNA EZT NEM HISZEM EL!!!-üvöltöttem ki. A teszt pozitív volt. Anna bejött és kivette a kezemből a tesztet. -Zsó hiszen ez csodálatos! Anya leszel!-üvöltötte és a nyakamba ugrott.

10. rész - "nem költözhettek el"

Másnap arra ébredtem,hogy csörög a telefonom. Tomi volt az. -Zsó! Mégis hogy gondoltátok,hogy párizsba költöztök? Én ezt nem hagyom! Egyszerűen nem költözhetsz el!-akadt ki. -Tomi! 1: nem én akarok elköltözni 2: tegnap tudtam meg 3: ha el is költözünk nem te mondod meg,hogy el e mehetünk! Szerintem ezt itt zárjuk le!-mondtam neki ingerülten és lecsaptam a telefont. Egyedül akartam lenni. Egyedül a gondolataimmal. Helyre akartam tenni a dolgokat a fejemben. Ölembe vettem a gépem és felhívtam Annát skype-on. -Szia csajszi!-köszönt vidáman. -Szia! Tomi az előbb felhívott,hogy hogy merünk mi elköltözni és nem mehetek sehova!-mondtam neki idegesen. -Zsó! Tudod milyen!-válaszolta Anna. Tudta ő is,hogy milyen Tomi,de ez már szerinte is sok volt. -Engem nem érdekel,hogy milyen! Nem ő fogja megmondani,hogy mi elköltözhetünk e! Én nem is akartam elköltözni! Ő meg jön és elkezd üvöltözni,hogy nem mehetek sehova! Nekem ez nem kell Anna! Nekem nem fogja senki megmondani,hogy mit csináljak! Nekem nem kell ez Anna! Érted? Nem kell!-nagyon ki voltam akadva. -Zsó nyugodj meg! Nem lesz semmi baj! Örülj,hogy legalább apudat többször fogod látni ! Gondolj erre! Tomi meg csak megijedt biztos amiatt,hogy el fog veszteni!-nyugtatgatott engem,nem sok sikerrel. -Jó tudodmit? Most leteszem majd még beszélünk szia.-mondtam azzal ki is nyomtam. Nem akartam most senkivel beszélni. Hirtelen kopogtak az ajtómon. -Bejöhetek?-Tomi volt az. -Nem! Hagyj békén! Nem vagyok rád kíváncsi!-szóltam ki neki dühösen. Nyílt az ajtó és Tomi bejött. -Nem értesz a szóból? Neked a nem jelent?-akadtam ki. Most főleg vele nem akartam beszélni. -Zsó! Csak ideges voltam amiatt,hogy elköltöztök és nem foglak látni! Ne haragudj! Szeretlek!-mondta,majd odajött hozzám és megölelt. -Hagyjál békén! "nem mehetsz sehova" hát képzeld igenis elmegyek! És nem állíthatsz meg! Ha elköltözünk elköltözünk! Nem te döntöd el!-kiabáltam rá. -Zsó! Bocsánat! Te is tudod,hogy nagyon féltelek! De nem akartalak megbántani!-mondta. Leült mellém és megcsókolt. -Tomi! Tudod,hogy én nem akarnék elköltözni önszántamból! Itt nőttem fel New Yorkban! Ez az otthonom! Szerinted én akarok Párizsba költözni? Nagyon fájt amit reggel mondtál!-mondtam neki szomorúan és dühösen egyszerre. -Tudom és sajnálom!-mondta és megint megcsókolt. Elkezdtünk csókolózni és megtörtént aminek megkellet történnie.

9. rész - "Párizsba költözünk?"

Azonnal hazarohantam. Az eső zuhogott,de nem érdekelt. Mikor hazaértem berohantam a nappaliba és elkezdtem üvöltözni anyával. -EL FOGUNK KÖLTÖZNI? ÉS EZT MÉGIS AKARTAD NEKEM ELMONDANI? -Zsó,nyugodj meg! Egyáltalán honnan tudod?-kérdezte anya furcsán. Látszott rajta,hogy nem érti,hogy honnan tudom. -Annának kicsúszott a száján véletlenül. De ha nem szólja el magát akkor mégis mikor tudom meg?-kiabáltam vele. -Ma akartam elmondani neked.-mondta úgy,mintha ezzel megnyugtatna. -És mégis hova akarsz költözni?-kérdeztem. Szeretem New Yorkot,de ha valami csöndes helyre költöznénk,még örülnék is neki. -Párizsba!-mondta anya nevetve. -PÁRIZSBA KÖLTÖZÜNK???-kérdeztem tőle.-Ezt mégis mikor? Meg hogy? Miért? Azt mondtad,hogy te nem fogsz soha Párizsba költözni,mert túl nyüzsis!-mondtam neki. Nem értettem mire ez a nagy változás. Eddig hallani sem akart Párizsról! Felrohantam a szobámba és az ölembe vettem a laptopom. Apuval skype-oltam. -Szia kicsim!-köszönt apu kedvesen. -Szia apu! Tudsz róla,hogy anyu el akar költözni Párizsba?-kérdeztem tőle. -Párizsba? Ideköltöztök Párizsba? DE hát ez nagyszerű hír drágám!-mondta boldogan. -Nem ez nem nagyszerű hír! Látom te sem értesz meg! Szia!-mondtam neki. -Ne Zsó! Ne tedd...-a többit már nem hallottam kinyomtam a hívást. Lecsuktam a laptop tetejét és elkezdtem sírni. Mi lesz így velünk? Többre már nem emlékszem,mert elaludtam.

8. rész - "el fogtok költözni"

Még aznap elkezdtem pakolni a bőröndömbe. Felhívtam Annát. -Szia csajszi!-köszönt a telefonba Anna. Róla azt kell tudni,hogy nagyon bolond személyiség és imádok vele lenni. -Hali! Eljössz velem vásárolni?-kérdeztem tőle. -Dehogyis! Hova gondolsz? Én meg a vásárlás?-akadt ki nevetve. -Tudom! Képzeld összejöttem Tomival!-mondtam neki nevetve. -Tényleg? -Csajszi erre innunk kell! 20 perc és ott vagyok.-mondta majd letette. Én felöltöztem és lementem anyához. -Anya Anna pár perc múlva itt van. Megyünk vásárolni.-mondtam neki majd lefeküdtem a kanapéra. Csörgött a telefonom. -Igen?-szóltam bele. -Szia Zsó! Mi a terved mára?-Tomi volt az. -Szia igazából Anna mindjárt itt van és megyünk vásárolni,úgyhogy ma nem jó bocsi!-mondtam neki. -Oké jó vásárlást szia.-mondta majd letette. Csalódottságot éreztem a hangjában. Aztán Anna megérkezett és elindultunk. -Csajszi! Tomi felhívott és mondtam neki,hogy nem jó a mai nap,mert veled leszek. Csalódott lett és letette. Szerinted?-kérdeztem. -Figyelj Zsó! Tomi az a fajta fiú aki nagyon félti a barátnőjét és nem bírja elviselni ha egy nap vele nem van.-mondta Anna. -Anna. Tudja,hogy ez nem így működik,beszéltem vele! Igazán leállhatna a féltékenykedéseivel,mert én nem azért vagyok vele,hogy utána megcsaljam. Ismersz én nem olyan vagyok.-mondtam Annának idegesen. -Én tudom Zsó! Na és mire vásárolunk?-kérdezte témát váltva. -Apámtól kaptam két jegyet a londoni 1D koncertre!-sikítottam neki. -Ez most komoly? És kivel mész?-sikított vissza. Mindenki minket nézett,de engem nem érdekelt. -Tomi akar velem jönni,mert nem enged egyedül külföldre. Nagyon féltékeny mostanában.-mondtam neki csalódottan. Tudom,hogy én kértem meg,hogy jöjjön el velem,de ez már sok. -Figyelj! Ő csak félt téged. Szeret!-mondta megnyugtatóan,de cseppet sem nyugodtam meg. Beültünk egy bárba inni. -Mit kértek?-kérdezte egy pincér. -2 vodka narancsot meg 2 Jack Daniels-t.-mondtam Anna a pincérnek. -Rendben máris hozom.-mondta majd elment. -Rugjunk be csajszi!-mondta nekem nevetve Anna.-Elvégre nem sokára indulsz Londonba és el is fogtok költözni. -MIVAN??? EL FOGUNK KÖLTÖZNI? EZT HONNAN VESZED? NEM NEM NEM! NEM LEHET HOGY ELKÖLTÖZZÜNK!-kiáltottam,majd elszaladtam.

7. rész - Koncertjegy

"Már csak 1 nap van a 16. szülinapomig!" gondoltam. -Zsó! Gyere kicsit!-mondta apa. Örültem,hogy a szülinapomon itt van. Olyan régen láttam. -Igen?-kérdeztem tőle furcsán. -Na! Ne nézz olyan megszeppenten! Nem eszlek meg.-mondta majd elkezdett nevetni. Odamentem hozzá. -Tudom,hogy csak holnap lesz a szülinapod,de most oda adom neked az ajándékodat. Tudom,hogy mennyire szereted azt a fiú bandát. Tessék.-mondta és oda adott egy lapos csomagot. Kibontottam és egy koncertjegy volt benne. -Egy jegy a One Direction koncertre? Ez komoly? Köszönöm,köszönöm,köszönöm,köszönöm! Olyan jó!-üvöltöttem és apa nyakába ugrottam. -Páros jegy,így valakit elvihetsz magaddal.-mondta. -Köszönöm apa! Te vagy a legjobb!-mondtam neki és elszaladtam. Felhívtam Tomit. -Tudnánk találkozni? Fontos hírem van. -Persze,gyere a parkba 5 perc múlva.-mondta majd letette. Mire odaértem már ott volt. -Szia. Mi az a fontos hír?-kérdezte. -Hali. Apa koncertjegyet adott  szülinapomra. Megyünk Londonba egy 1D koncertre! 2 jegyet adott így valaki jöhet velem. Eljönnél velem?-kérdeztem reménykedve. -Igen.-mondta,majd megölelt. -Jaj köszönöm,köszönöm,köszönöm!-mondtam neki nevetve és megcsókoltam.

6. rész - Egy rejtélyes üzenet

Mikor reggel felkeltem már csak azt vettem észre,hogy villog a laptopom monitora. Leültem a gép elé és megnéztem ki üzent nekem. Egy névtelen levél volt. Ez állt benne: "Tudom,hogy te voltál! Tartózkodj a rossztól!". Nagyon megijedtem. Felkeltettem Tomit. -Tomi! Gyere ezt nézd meg!-mondtam neki miután felkelt. Ő is elolvasta az üzenetet és így szólt: -Zsó,ez még nem a világ vége. Nyugodj meg tudod,hogy apám informatikus letudja nyomozni,hogy honnan küldték ezt z üzenetet.-mondta,miközben nyugtatgatta Zsófit. -De mi van ha valami nagyon rossz fog történni? "tartózkodj a rossztól" ez meg mit jelenthet?-kérdezte kétségbe esetten a barátjától. -Nem tudom,de vigyázz magadra! Inkább edzésre is elkísérlek és ott megvárlak,de egyedül nem mehetsz sehova! Féltelek!-mondta nagyon komolyan Tomi. -Jó felejtsük el egy időre a levelet meg mindent. Megyek lezuhanyozok.-mondta Zsófi és odament a szekrényhez,hogy kivegyen magának ruhát. -Én meg addig hozok fel neked valami kaját.-mondta Tomi majd lement a földszintre ahol már Zsófi anyja reggelizett. -Szia Tomi. Zsófi még alszik? -Szia Emese,nem épp most ment zuhanyozni. Kapott egy rejtélyes üzenetet amiben az állt,hogy tartózkodjon a rossztól és tudják,hogy ő volt.-mesélte Tomi. -De mi volt ő?-kérdezte Emese meglepetten. -Na,azt mi se tudjuk.-mondta Tomi.-Zsófinak valami reggelit szeretnék felvinni,nagyon éhes. -Akad itt valami. Nézz bele nyugodtan a hűtőbe.-mondta Emese. Tomi Kinyitotta a hűtőt és kivette a tejet,a szekrényből a müzlit. Elővett két tányért meg kanalakat és így szólt:-Köszi,ez jó lesz. -Nyugodtan egyetek.-mondta Emese majd elindult munkába. Mire Tomi felért a reggelivel már Zsófi is ott volt. -Zsó,anyud elment munkába. Müzlit hoztam fel. -Oké.-mondta Zsófi és megölelte a barátját. Megreggeliztek és lefeküdtek az ágyra,majd Zsófi bekapcsolta a tv-t.