15. rész - ''még mindig szeretlek"

Az utolsó napunk new yorkban. 5 óra múlva indulunk a reptérre. Az utolsó órákat bulizással akartuk tölteni. -Menjünk egy jó kis bárba olyan rég ittam már vodka-narancsot.-mondtam Annáéknak. -Megőrültél? Te inni akarsz? Zsó hiszen terhes vagy! 1 hónap múlva megszülöd a gyereket és ha most iszol akkor lehet,hogy beteg lesz a gyerek!-mondta Tomi. -Ez nem nagy ügy nyugi. Egy pohár pia még nem a világvége.-nyugtatgattam. Tudatában voltam annak,hogy terhes vagyok,de ez most nem érdekelt. 5 óra múlva költözünk és soha többet nem fogom látni new yorkot. Nm fogunk többet nyaranta a central parkban baromkodni,a pavilonban ebédelni minden egyes nap.. Rádöbbentem,hogy kurvára fog hiányozni minden ami itt van.. minden beleértve Petit is. Tudom,hogy ő múlt és régen jártam vele,de ennek vége. De ő volt az első szerelmem és az érzéseim soha nem fognak elmúlni iránta.. Fel kell hívnom,hogy elköszönjek tőle. Félrementem és tárcsáztam. -haló?-szólt bele Peti. -szia Peti Zsófi vagyok tudnánk találkozni?-kérdeztem. Reméltem,hogy igent mond,hisz barátságban váltunk el. -szia Zsó. Persze,ha most jó neked,akkor gyere ide a pavilonhoz itt vagyok..mondta majd letette. Úgy örültem,hogy igent mondott és csak 5 percre van tőlem. Rögtön el is indultam. Amint odaértem Peti egyből kiakadt. -Zsó te meg hogy nézel ki? Terhes vagy? Mikor fogsz szülni?-kérdezte idegesen. -szia Peti.. Tudod ami köztünk volt az 1 évvel ezelőtt véget ért.. De most nem erről szeretnék beszélni. És igen,terhes vagyok. 1 hónap múlva szülök,pontosabban 26 nap múlva..-kezdtem. -ki tette ezt veled? Megölöm azt a csicskát!-nagyon ideges volt. Úgy hiányzott ez a féltés amivel éreztettem velem mindig hogy mennyire szeret. -tomival vagyok együtt.. de mondtam,hogy nem erről van szó.. Peti mi.. mi.. mi elköltözünk.. párizsba.. 5 óra múlva indul a gépünk.. azért jöttem,hogy elköszönjek tőled. Hiányozni fogsz!-mondtam neki könnyes szemmel és a nyakába ugrottam. -MI???? Nem költözhettek el!! Zsó én még mindig szeretlek.. és nem bírlak elfelejteni.. olyan rossz téged így látni..8 hónapos terhesen.. és nem velem vagy.. és ha ti elköztöztök akkor mi lesz a gyerekkel? ki fogja nevelni?-kérdezte. Ez a vallomás megrendített,de olyan jól is esett. És még én is éreztem valamit Peti iránt.. -Tomi meg Anna velünk költöznek,így nem leszek egyedül..-mondtam. -én nem akarom,hogy elmenj Zsó. Belehalnék..-mondta,majd magához húzott és megcsókolt. Már el is felejtettem,hogy milyen jól csókol. Olyan tökéletes volt az a pillanat. A fellegekben jártam. -Peti ezt nem szabadna.. Én terhes vagyok és van egy barátom..-mondtam,de elhallgattatott egy újabb csókkal. Olyan szenvedélyesen csókolt,mint régen. Megvolt az az érzés mint régen és úgy éreztem megint beleszerettem.. Tudtam,hogy nem helyes amit teszünk,de nem érdekelt. Boldog voltam ott Petivel és nem számított semmi más. -Zsó én szeretlek és nem akarom,hogy elmenj..-mondta. Láttam,hogy könnyes a szeme. Nem bírtam már tovább és kitört belőlem a sírás. A vállára borultam és zokogtam. -Nem akarok elmenni párizsba! Itt akarok maradni new yorkban!-mondtam sírva. -Tudom Zsó tudom.-mondta és újra megcsókolt. Bűntudatom lett. Letöröltem a könnyeimet. -Peti ezt nem lett volna szabad.. Kár volt ide jönnöm.. Bocsi,de most mennem kell.. -mondtam és elmentem. Nem tudom,hogy ezt fogom elmondani Tominak.

14. rész - "költözöl velünk?"

A londoni utunknak vége,elindultunk haza. Már lassan 2 hónapos terhes vagyok. Mikor hazaértünk egyből mentünk az orvoshoz. -Szépen növekedik!-mondta mosolyogva az orvos. -Nézd Zsó ott van a gyerekünk!-nézett rám Tomi nevetve és megpuszilta a homlokomat. Jó érzés volt őt ott tudni magam mellett főleg,hogy most lesz egy gyerekünk is. Még nem tudtam,hogy fiú lesz vagy lány,de abban biztos voltam,hogy az apjára fog ütni. -Doktornő lehet már tudni a nemét a kicsinek?-kérdezte Tomi. -Még nem.-válaszolt a doktornő. -Szerintem jobb is így!-mondtam Tominak. Én azt akartam,hogy meglepetés legyen. Elköszöntünk és kimentünk a rendelőből. Beültünk egy pizzázóba és rendeltünk. -Szerinted milyen nemű lesz a kicsink?-kérdezte Tomi. -Nem tudom,de biztos,hogy az apjára fog emlékeztetni engem!-válaszoltam neki mosolyogva és megcsókoltam. Boldog vagyok,így minden rendben. Végre örültem annak,hogy így alakult minden. Nem érdekel már Linda se az a ami történt velünk. Csak a hamarosan megszületendő gyerekem és Tomi foglalkoztat. Nemsokára még a városból is eltűnünk örökre és megyünk párizsba új életet kezdeni. -Rám? Biztos,hogy nem! Szerintem meg az anyjára fog ütni és még rám még csak egy csöppet sem!-tiltakozott nevetve Tomi. -ezen ne vitatkozzunk.-mondtam és megöleltem. Megettük a pizzát és indultunk haza. Otthon már várt anya a nappaliban. -Sziasztok!-köszönt mosolyogva. -Szia anya.-mondtam neki és megöleltem. -Szia.-köszönt Tomi is anyának. -Na milyen volt a londoni édes kettes utatok a koncertre?-kérdezte kíváncsian. -Olyan jó volt londonban! Megnéztünk egy csomó nevezetességet és Tomi kibírta a koncertet,bár nehezen,de kibírta!-meséltem nevetve és megöleltem Tomit. -Ezt valahogy sejtettem! És a babával mivan? Elmentetek az orvoshoz?-kérdezte anya. -Igen voltunk ott is ma. Még nem lehet tudni a nemét,de szépen növekszik.-válaszoltam boldogan. Aztán felmentem a szobámba,hogy kipakoljak. Észrevettem,hogy nincs ott az egyik bikinim amit londonban vettem. -Tomi! Nem láttad azt a kék-fekete bikinit amit londonban vettem? Nincs a bőröndben.-kiáltottam le. Tomi feljött a bőröndjével és elkezdte keresni. Hál'istennek ott volt. Az lett a kedvenc bikinim és meg akartam mutatni anyának meg Annának. Leszaladtam a bikinivel a földszintre és mosolyogva mutogattam anyának. -Nézd ezt a bikinit vettem londonban! Ugye milyen cuki? És neked is hoztam ám valamit!-mondtam mosolyogva és felszaladtam azért azért a tengerkék blúzért amit anyának vettem. -Ez az enyém? Tudod,hogy a tengerkék a kedvenc színem! Köszönöm kicsim aranyos vagy!-mondta anya nevetve és megölelt. -Tudom azért is vettem meg neked!-válaszoltam neki nevetve. Felhívtam Annát,hogy jöjjön át. 20 perc múlva ideért és ott ültem a kanapén egy csomaggal a kezemben. -Szia csajszi! Hogy van a leendő keresztgyerekem?-kérdezte és a nyakamba ugrott. -Szia csajszi! Jól vagyunk nyugi.-mondtam neki és megöleltem. Úgy hiányzott már ez a bolond lány nekem. Odaadtam neki a csomagot ami egy fekete napszemcsit és egy lila-kék bikinit rejtett. -Ez a tiéd londonból.-mondtam és a kezébe nyomtam a csomagot. Kibontotta és ismételten a nyakamba ugrott. -Ez olyan kikúrt cuki! Remélem olyan bikinit vettél magadnak ami megy ehhez,mert hétvégén nem szabadulsz tőlem és a strandtól!-mondta nevetve. -Ez az enyém.-mondtam és megmutattam neki a bikinimet. -Ez annyira illik hozzád és annyira te vagy!-mondta mosolyogva.-Anyudnak mit vettél?-kérdezte kíváncsian. -Egy tengerkék blúzt.-válaszoltam. Anya kihívott a konyhába,hogy beszélni akar velem. -Igen?-kérdeztem. -Nem akarlak elszakítani Annától és abba még nem halok bele ha Tomin kívül ő is velünk jön párizsba. Ha akarod költözhet ő is.-mondta mosolyogva. Majdnem elájultam mikor meghallottam. -Tényleg? Ez biztos?-kérdeztem remegve. -Igen.-mondta és megölelt. Kiszaladtam a nappaliba Annához. -Anna költözöl velünk?-kérdeztem reménykedve,hogy igent mond. -Ha Emese tud róla és nem bánja akkor IGEEEEEEN!-üvöltötte és elkezdtünk ugrálni. Ez a nap is jól kezdődött! Mára tervbe vettük a strandot és a shoppingolást.