2. rész - Nem halhatsz meg!

Aznap este nem aludtam valami jól. Egész éjszaka azon gondolkoztam,hogy mi volt ez az egész Tomitól. Aztán egy kétségbeesett hívást kaptam Lindától. -Igen? Mi baj van? Miért hívtál ilyen későn?-kérdeztem tőle ijedten. -Segíts kérlek!!-a hangja nagyon ijesztő volt,fulladozott a sírástól. -Igen? Linda mi baj van? Beszélj érthetően és hagyd abba a sírást! Nem értelek!-mondtam neki már kissé parancsolóan. -Fáj,nagyon fáj!-egyfolytában ezt hallottam. -Fáj? Mi fáj? Linda! Ne tedd le! Lindaaaaa!-üvöltöttem a telefonba,de már csak a sípolást hallottam. Letette. Én kiugrottam az ágyból,magamra rángattam a nadrágomat és elindultam. 10 perc múlva ott voltam Lindáéknál. A fürdőbe fel volt oltva a villany. Kivettem a pótkulcsot és bementem. Gyorsan felszaladtam az emeltre a fürdőhöz. Borzalmas látvány fogadott. Linda ott feküdt a kádban vérbe fagyva egy véres pengével a földön. Odarohantam és elkezdtem kiabálni. -Linda ne!! Kelj fel! Nem halhatsz meg! Nem érted? NEM HALHATSZ MEG!!!-sikoltoztam. Már én is fulladoztam a sírástól. Felkaptam a telefont és a mentőket hívtam. 5 perc múlva ideértek a mentők és elvittek minket. Én hazatelefonáltam,hogy mi történt,miért szöktem el. Aztán felhívtam Linda anyját aki éppen Párizsban volt egy üzleti úton. -MI??? Linda?? Ne istenem ne tedd ezt! És jól van már?-kérdezte zokogva Liza. -Figyelj Liza! Én annyit tudok,hogy Linda felhívott és azt üvöltötte,hogy "fáj,nagyon fáj" aztán letette. Mire odaértem vérbe fagyva volt a kádban.- mindezeket sírva mondtam el. -Most azonnal indulok! Reggel ott vagyok. Hívj amint megtudtok valamit! -Oké!-mondtam majd letettem.