14. rész - "költözöl velünk?"

A londoni utunknak vége,elindultunk haza. Már lassan 2 hónapos terhes vagyok. Mikor hazaértünk egyből mentünk az orvoshoz. -Szépen növekedik!-mondta mosolyogva az orvos. -Nézd Zsó ott van a gyerekünk!-nézett rám Tomi nevetve és megpuszilta a homlokomat. Jó érzés volt őt ott tudni magam mellett főleg,hogy most lesz egy gyerekünk is. Még nem tudtam,hogy fiú lesz vagy lány,de abban biztos voltam,hogy az apjára fog ütni. -Doktornő lehet már tudni a nemét a kicsinek?-kérdezte Tomi. -Még nem.-válaszolt a doktornő. -Szerintem jobb is így!-mondtam Tominak. Én azt akartam,hogy meglepetés legyen. Elköszöntünk és kimentünk a rendelőből. Beültünk egy pizzázóba és rendeltünk. -Szerinted milyen nemű lesz a kicsink?-kérdezte Tomi. -Nem tudom,de biztos,hogy az apjára fog emlékeztetni engem!-válaszoltam neki mosolyogva és megcsókoltam. Boldog vagyok,így minden rendben. Végre örültem annak,hogy így alakult minden. Nem érdekel már Linda se az a ami történt velünk. Csak a hamarosan megszületendő gyerekem és Tomi foglalkoztat. Nemsokára még a városból is eltűnünk örökre és megyünk párizsba új életet kezdeni. -Rám? Biztos,hogy nem! Szerintem meg az anyjára fog ütni és még rám még csak egy csöppet sem!-tiltakozott nevetve Tomi. -ezen ne vitatkozzunk.-mondtam és megöleltem. Megettük a pizzát és indultunk haza. Otthon már várt anya a nappaliban. -Sziasztok!-köszönt mosolyogva. -Szia anya.-mondtam neki és megöleltem. -Szia.-köszönt Tomi is anyának. -Na milyen volt a londoni édes kettes utatok a koncertre?-kérdezte kíváncsian. -Olyan jó volt londonban! Megnéztünk egy csomó nevezetességet és Tomi kibírta a koncertet,bár nehezen,de kibírta!-meséltem nevetve és megöleltem Tomit. -Ezt valahogy sejtettem! És a babával mivan? Elmentetek az orvoshoz?-kérdezte anya. -Igen voltunk ott is ma. Még nem lehet tudni a nemét,de szépen növekszik.-válaszoltam boldogan. Aztán felmentem a szobámba,hogy kipakoljak. Észrevettem,hogy nincs ott az egyik bikinim amit londonban vettem. -Tomi! Nem láttad azt a kék-fekete bikinit amit londonban vettem? Nincs a bőröndben.-kiáltottam le. Tomi feljött a bőröndjével és elkezdte keresni. Hál'istennek ott volt. Az lett a kedvenc bikinim és meg akartam mutatni anyának meg Annának. Leszaladtam a bikinivel a földszintre és mosolyogva mutogattam anyának. -Nézd ezt a bikinit vettem londonban! Ugye milyen cuki? És neked is hoztam ám valamit!-mondtam mosolyogva és felszaladtam azért azért a tengerkék blúzért amit anyának vettem. -Ez az enyém? Tudod,hogy a tengerkék a kedvenc színem! Köszönöm kicsim aranyos vagy!-mondta anya nevetve és megölelt. -Tudom azért is vettem meg neked!-válaszoltam neki nevetve. Felhívtam Annát,hogy jöjjön át. 20 perc múlva ideért és ott ültem a kanapén egy csomaggal a kezemben. -Szia csajszi! Hogy van a leendő keresztgyerekem?-kérdezte és a nyakamba ugrott. -Szia csajszi! Jól vagyunk nyugi.-mondtam neki és megöleltem. Úgy hiányzott már ez a bolond lány nekem. Odaadtam neki a csomagot ami egy fekete napszemcsit és egy lila-kék bikinit rejtett. -Ez a tiéd londonból.-mondtam és a kezébe nyomtam a csomagot. Kibontotta és ismételten a nyakamba ugrott. -Ez olyan kikúrt cuki! Remélem olyan bikinit vettél magadnak ami megy ehhez,mert hétvégén nem szabadulsz tőlem és a strandtól!-mondta nevetve. -Ez az enyém.-mondtam és megmutattam neki a bikinimet. -Ez annyira illik hozzád és annyira te vagy!-mondta mosolyogva.-Anyudnak mit vettél?-kérdezte kíváncsian. -Egy tengerkék blúzt.-válaszoltam. Anya kihívott a konyhába,hogy beszélni akar velem. -Igen?-kérdeztem. -Nem akarlak elszakítani Annától és abba még nem halok bele ha Tomin kívül ő is velünk jön párizsba. Ha akarod költözhet ő is.-mondta mosolyogva. Majdnem elájultam mikor meghallottam. -Tényleg? Ez biztos?-kérdeztem remegve. -Igen.-mondta és megölelt. Kiszaladtam a nappaliba Annához. -Anna költözöl velünk?-kérdeztem reménykedve,hogy igent mond. -Ha Emese tud róla és nem bánja akkor IGEEEEEEN!-üvöltötte és elkezdtünk ugrálni. Ez a nap is jól kezdődött! Mára tervbe vettük a strandot és a shoppingolást.