15. rész - ''még mindig szeretlek"

Az utolsó napunk new yorkban. 5 óra múlva indulunk a reptérre. Az utolsó órákat bulizással akartuk tölteni. -Menjünk egy jó kis bárba olyan rég ittam már vodka-narancsot.-mondtam Annáéknak. -Megőrültél? Te inni akarsz? Zsó hiszen terhes vagy! 1 hónap múlva megszülöd a gyereket és ha most iszol akkor lehet,hogy beteg lesz a gyerek!-mondta Tomi. -Ez nem nagy ügy nyugi. Egy pohár pia még nem a világvége.-nyugtatgattam. Tudatában voltam annak,hogy terhes vagyok,de ez most nem érdekelt. 5 óra múlva költözünk és soha többet nem fogom látni new yorkot. Nm fogunk többet nyaranta a central parkban baromkodni,a pavilonban ebédelni minden egyes nap.. Rádöbbentem,hogy kurvára fog hiányozni minden ami itt van.. minden beleértve Petit is. Tudom,hogy ő múlt és régen jártam vele,de ennek vége. De ő volt az első szerelmem és az érzéseim soha nem fognak elmúlni iránta.. Fel kell hívnom,hogy elköszönjek tőle. Félrementem és tárcsáztam. -haló?-szólt bele Peti. -szia Peti Zsófi vagyok tudnánk találkozni?-kérdeztem. Reméltem,hogy igent mond,hisz barátságban váltunk el. -szia Zsó. Persze,ha most jó neked,akkor gyere ide a pavilonhoz itt vagyok..mondta majd letette. Úgy örültem,hogy igent mondott és csak 5 percre van tőlem. Rögtön el is indultam. Amint odaértem Peti egyből kiakadt. -Zsó te meg hogy nézel ki? Terhes vagy? Mikor fogsz szülni?-kérdezte idegesen. -szia Peti.. Tudod ami köztünk volt az 1 évvel ezelőtt véget ért.. De most nem erről szeretnék beszélni. És igen,terhes vagyok. 1 hónap múlva szülök,pontosabban 26 nap múlva..-kezdtem. -ki tette ezt veled? Megölöm azt a csicskát!-nagyon ideges volt. Úgy hiányzott ez a féltés amivel éreztettem velem mindig hogy mennyire szeret. -tomival vagyok együtt.. de mondtam,hogy nem erről van szó.. Peti mi.. mi.. mi elköltözünk.. párizsba.. 5 óra múlva indul a gépünk.. azért jöttem,hogy elköszönjek tőled. Hiányozni fogsz!-mondtam neki könnyes szemmel és a nyakába ugrottam. -MI???? Nem költözhettek el!! Zsó én még mindig szeretlek.. és nem bírlak elfelejteni.. olyan rossz téged így látni..8 hónapos terhesen.. és nem velem vagy.. és ha ti elköztöztök akkor mi lesz a gyerekkel? ki fogja nevelni?-kérdezte. Ez a vallomás megrendített,de olyan jól is esett. És még én is éreztem valamit Peti iránt.. -Tomi meg Anna velünk költöznek,így nem leszek egyedül..-mondtam. -én nem akarom,hogy elmenj Zsó. Belehalnék..-mondta,majd magához húzott és megcsókolt. Már el is felejtettem,hogy milyen jól csókol. Olyan tökéletes volt az a pillanat. A fellegekben jártam. -Peti ezt nem szabadna.. Én terhes vagyok és van egy barátom..-mondtam,de elhallgattatott egy újabb csókkal. Olyan szenvedélyesen csókolt,mint régen. Megvolt az az érzés mint régen és úgy éreztem megint beleszerettem.. Tudtam,hogy nem helyes amit teszünk,de nem érdekelt. Boldog voltam ott Petivel és nem számított semmi más. -Zsó én szeretlek és nem akarom,hogy elmenj..-mondta. Láttam,hogy könnyes a szeme. Nem bírtam már tovább és kitört belőlem a sírás. A vállára borultam és zokogtam. -Nem akarok elmenni párizsba! Itt akarok maradni new yorkban!-mondtam sírva. -Tudom Zsó tudom.-mondta és újra megcsókolt. Bűntudatom lett. Letöröltem a könnyeimet. -Peti ezt nem lett volna szabad.. Kár volt ide jönnöm.. Bocsi,de most mennem kell.. -mondtam és elmentem. Nem tudom,hogy ezt fogom elmondani Tominak.