13. rész - a koncert

Aznap elindultunk londonba az 1d koncertre. Miután odaértünk bementünk a szállodába. Csodálkoztam,hogy anyáék elengedtek minket egyedül,főleg,hogy most megtudta anya,hogy terhes vagyok. Megérkeztünk,minden szép és jó,de egy probléma van. -Hol a francba van az a koncertterem?-kérdeztem Tomitól. Tudtam,hogy a koncert csak holnapután lesz,de fel akartam mérni a terepet. -Öööööööö...hmmh...nem tudom.-vallotta be Tomi. "Na helyben vagyunk!" gondoltam magamban nevetve. -Mit nevetsz?-kérdezte Tomi játékosan. -Áááá semmi csak eszembe jutott valami!-tértem ki a válasz elől még mindig nevetve. -Ne nevess a kárunkon,mert ez a te álmod,ha nem találjuk meg a koncerttermet nem megyünk koncertre!-próbált meg "fenyegetni",de hát nem sok sikerrel. -Te vagy a férfi,keresd meg a térképen!-mondtam,azzal a kezébe nyomtam a térképet. -Na! Hárman vagyunk itt! Kérd meg a kis pasidat,hogy vigyen el minket a koncertre!-kezdett el nevetni és megsimogatta a hasam. -Tuti,hogy csajszi lesz! A túlerő győz figyeld meg!-mondtam neki és megsimogattam a hasamat én is. Olyan furcsa érzés volt hirtelen,hogy bennem egy kis életke van és ezt az életkét 9 hónap múlva a kezemben érezhetem majd. -Honnan veszed? A kis roksztárunk fiú lesz igaz fiam?-hajolt oda a hasamhoz és kérdezte. Elég furcsa látvány lehettünk,mert mindenki minket nézett,de ezt nem is csodálom. 2 tini egy térképpel a kezükben és a lány hasához beszélnek. Még egy ideig hülyéskedtünk és aztán elindultunk. Pár óra múlva valahogy sikerült eljutnunk a koncertteremhez. -Ez az!-mondtam Tominak. -Hűűű! Mintha én nem tudnék olvasni.-kezdett el nevetve gúnyolódni. -Ezaz! Szívózz csak nyugodtan a leendő gyereked anyjával! Elvégre ha megszületik már nem fogod ilyen jól érezni magadat 2 csaj mellett!-válaszoltam neki és kiöltöttem a nyelvemet. -Bocsánat,de kijavítalak! TE nem fogod jól érezni magad 2 pasi mellett!-kezdett el veszekedni. -Csajszi lesz és pont.-mondtam azzal bementem a koncertterembe. -Figyeld meg,hogy nem!-mondta és utánam jött. Az első vitánk már meg is volt itt londonban. -Na és itt lesz egy 3 és fél órás koncert!-mondtam boldogan. -Mennyi????-kérdezte Tomi elhűlve. Tudtam,hogy valamit elfelejtettem. -Ja? Hogy ezt nem mondtam? A koncert 3 és fél órás lesz plusz a hosszabbítás,aztán még autogramosztás meg közös fotó készítés stb...szóval durván 5 órás lesz a koncert.-soroltam neki a programunk részleteit. -Zsó én nem fogok kibírni 5 órát egy ilyen nyálas fiúbanda koncertjén bocsi!-akadt ki Tomi. Na ennél a pontnál én is kiakadtam. -NYÁLAS FIÚBANDA??? Nem egy nyálas fiúbandáról van szó! De akkor mehetsz szia! Nem értem,hogy minek vállaltad el,hogy velem jössz ha nem is fogod kibírni! Anna velem akart jönni,de én megmondtam,hogy veled szeretnék és te igent mondtál,de most meg hirtelen nem fogod kibírni? Na akkor menj arra az ajtó nem foglak hiányolni,de aztán ne gyere a bocsánatkéréseiddel!-kezdtem kiabálni vele. Lehet,hogy tényleg kicsit felkaptam a vizet,de nem voltam valami jó hangulatban. -Zsó ne csináld ezt! Én miattad jöttem,nem egy banda miatt! De mintha nem tudtad volna eddig is,hogy utálom az 1d-t! Most meg ki vagy akadva,hogy nem bírok ki egy 5 órás koncertet? Te meg vagy huzatva?-kérdezte tőlem,de látszott rajta,hogy nem gondolja komolyan. Visszamentünk a szállodába és elkezdtünk kipakolni.