12. rész - "terhes vagyok!"

Nem tudtam,hogy,hogy fogom ezt elmondani anyáéknak. Tominak még viszonylag könnyű lesz elmondani. Este mikor anyu hazaért lementem hozzá. -Anya! Beszélnünk kell! Valamit el szeretnék neked mondani!-kezdtem félénken. De bele kellett vágni mielőtt mástól tudja tudja meg. -Neked is szia kicsim!-mondta viccesen. -Szia,de ez tényleg NAGYON fontos!-mondtam kihangsúlyozva a "nagyon"-t. -Jó jó! Figyelek.-mondta és leült mellém a kanapéra. -Anyu egyszeri alkalom volt. 3 héttel ezelőtt.-kezdtem bele. -Lefeküdtetek?-kérdezte anya félbevágva. -Lényegében...igen. De most valami sokkal fontosabbat akarok mondani neked! Nem jött meg és Annával elmentünk venni egy terhességi tesztet...-már majdnem kimondtam,hogy terhes vagyok mikor anya félbeszakított. -TE TERHES VAGY???-kérdezte,de éreztem a hangjában,hogy megtudná most fojtani Tomit. -Terhes vagyok! De tényleg egyszer volt csak és védekeztünk! Nem tudom,hogy történhetett ez! Lehet,hogy kilyukadt az óvszer vagy valami ilyesmi!-mondtam már sírva. Anya odajött hozzám és megölelt. -Kicsim! És meg akarod tartani?-kérdezte. -Nem tudom! Tomi nem lesz mellettem,mert te már eldöntötted,hogy megyünk párizsba! Én meg elvetetni nem akarom,de apa nélkül neveljem fel? Tomi régóta szeretne gyereket és úgy örülne ha megtudná,hogy terhes vagyok!-sírtam el a bánatom neki. -Zsó kicsim! Figyelj rám! Nem lesz semmi baj! A kicsit megtartod és Tomi melletted lesz! Ez biztos! Ha kell,akkor jön velünk párizsba is!-próbált nyugtatgatni. -Oké! És köszönöm,hogy így fogod fel ezt a dolgot! Szeretlek anya!-mondtam neki és felmentem a szobámba. Felhívtam Tomit,hogy jöjjön át,mert beszélnünk kell. Mikor megjött elkezdtem sírni. -Zsó mi a baj?-kérdezte aggódva rögtön. -Tomi én terhes vagyok!-egyre jobban sírtam. Nem tudtam másra gondolni csak arra,hogy mi lesz velünk. -Mi? De hisz ez csodálatos! De mi lesz velünk? Hisz ti mentek párizsba!-érződött rajta,hogy csalódott,de örült is,hogy apa lesz. -Anya azt mondta,hogy ha kell,akkor jössz velünk párizsba is! Ő mellettünk lesz és segíteni fog!-mondtam neki. -De ez akkor sem megoldás! Egyenlőre oké,de később mi lesz? A gyereknek egy család kell! A MI családunk,a mi kettőnké!-mondta és odajött hozzám,hogy megöleljen. -Szeretlek!-mondtam neki és megcsókoltam. -Én is!-válaszolt,majd heves csókolózásba kezdtünk.