10. rész - "nem költözhettek el"

Másnap arra ébredtem,hogy csörög a telefonom. Tomi volt az. -Zsó! Mégis hogy gondoltátok,hogy párizsba költöztök? Én ezt nem hagyom! Egyszerűen nem költözhetsz el!-akadt ki. -Tomi! 1: nem én akarok elköltözni 2: tegnap tudtam meg 3: ha el is költözünk nem te mondod meg,hogy el e mehetünk! Szerintem ezt itt zárjuk le!-mondtam neki ingerülten és lecsaptam a telefont. Egyedül akartam lenni. Egyedül a gondolataimmal. Helyre akartam tenni a dolgokat a fejemben. Ölembe vettem a gépem és felhívtam Annát skype-on. -Szia csajszi!-köszönt vidáman. -Szia! Tomi az előbb felhívott,hogy hogy merünk mi elköltözni és nem mehetek sehova!-mondtam neki idegesen. -Zsó! Tudod milyen!-válaszolta Anna. Tudta ő is,hogy milyen Tomi,de ez már szerinte is sok volt. -Engem nem érdekel,hogy milyen! Nem ő fogja megmondani,hogy mi elköltözhetünk e! Én nem is akartam elköltözni! Ő meg jön és elkezd üvöltözni,hogy nem mehetek sehova! Nekem ez nem kell Anna! Nekem nem fogja senki megmondani,hogy mit csináljak! Nekem nem kell ez Anna! Érted? Nem kell!-nagyon ki voltam akadva. -Zsó nyugodj meg! Nem lesz semmi baj! Örülj,hogy legalább apudat többször fogod látni ! Gondolj erre! Tomi meg csak megijedt biztos amiatt,hogy el fog veszteni!-nyugtatgatott engem,nem sok sikerrel. -Jó tudodmit? Most leteszem majd még beszélünk szia.-mondtam azzal ki is nyomtam. Nem akartam most senkivel beszélni. Hirtelen kopogtak az ajtómon. -Bejöhetek?-Tomi volt az. -Nem! Hagyj békén! Nem vagyok rád kíváncsi!-szóltam ki neki dühösen. Nyílt az ajtó és Tomi bejött. -Nem értesz a szóból? Neked a nem jelent?-akadtam ki. Most főleg vele nem akartam beszélni. -Zsó! Csak ideges voltam amiatt,hogy elköltöztök és nem foglak látni! Ne haragudj! Szeretlek!-mondta,majd odajött hozzám és megölelt. -Hagyjál békén! "nem mehetsz sehova" hát képzeld igenis elmegyek! És nem állíthatsz meg! Ha elköltözünk elköltözünk! Nem te döntöd el!-kiabáltam rá. -Zsó! Bocsánat! Te is tudod,hogy nagyon féltelek! De nem akartalak megbántani!-mondta. Leült mellém és megcsókolt. -Tomi! Tudod,hogy én nem akarnék elköltözni önszántamból! Itt nőttem fel New Yorkban! Ez az otthonom! Szerinted én akarok Párizsba költözni? Nagyon fájt amit reggel mondtál!-mondtam neki szomorúan és dühösen egyszerre. -Tudom és sajnálom!-mondta és megint megcsókolt. Elkezdtünk csókolózni és megtörtént aminek megkellet történnie.